Az Otokojaku egyik főszereplője Otoka Juri, aki maga is otokojaku. Otoka figuráját egy élő, de már visszavonult otokojaku ihlette: Oozora Yuuhi. A regényben szereplő takarazuka-musicalek pedig javarészt létező darabokra utalnak. A máltai sólyom, ami a történet során Edward Williams névjegyévé is válik, természetesen egy másik híres Bogart-filmre a Casablancára céloz. A Tűz Japán felett egy kevésbé sikerült Morning Breeze című darab imitációja - kritikája megegyezik a könyvbéli kritikával. A Kamikaze viszont teljességgel fikció, illetve ha létezik is hasonló, nincs tudomásom róla. A Lezárt ügyekben felbukkanó Takarazuka Graph című képes újság szintén napjainkban is kapható magazin.
A Takarazuka Graph címlapja Oozora Yuuhival
Kezdhetném úgy, hogy a japánok mindent máshogy csinálnak. Míg az ókori görög színházban vagy Shakespeare idejében Európában a női szerepeket is férfiak játszották, addig a XX. század hajnalán a japánok megalkották az abszolút női színházat. Ez azonban nem teljesen fedné a valóságot. Inkább valószínű, hogy esztétikai szempontok vezették e műfaj megteremtőjét - ez egyébként más művészeti ágakban, mint a jaoi mangában is megtalálható, bár ott kissé összetettebb a végeredmény.
A takarazuka színházban, mint korábban is írtam, minden szerepet nők játszanak - az ezzel kapcsolatos meleg áramlatok elsősorban nyugati hatásra születtek, és a takarazuka-fanokat javarészt őszinte, ilyen érzelmektől mentes rajongás jellemzi. Azok a szerencsések, akik bekerülnek az akadémiára az első év végén a tanárok döntése és képességeik, illetve külső megjelenésük alapján válnak otokojakuvá vagy maradnak a női szerepeknél - ami természetesen ugyanolyan fontos. Az előrejutás hosszú időbe telik, és mindenki számára kötelező végigjárni a szamárlétrát. Általában egy otokojaku harmincas évei közepére válik igazán sikeressé, nyeri el a legjobb szerepeket, majd a negyvenes éveire visszavonul. Ez nem minden esetben jelenti azt, hogy nem lép többé színpadra, inkább csak annyit, hogy innentől női szerepeket vállal.
Oozora Yuuhi, mint otokojaku visszavonult,
mostantól női szerepben hódít
Oozora Yuuhi az évek során számos fiktív és létező személy bőrébe bújhatott bele, melyekből íme néhány kiemelkedő név a teljesség igénye nélkül.
Richard Blaine:
Az eredeti Humphrey Bogart-változat (1942)
Több mint hatvan évvel később Tokióban (2009)
- Oozora Yuuhi egyik kedvenc szerepe
Lord Nelson - korabeli portré nyomán
Lord Nelson Sir Laurence Olivier tolmácsolásában
- That Hamilton Woman 1941
Lord Nelson 2010 a japán partoknál
Rudolph Valentino
Rudolf Valentino: Sand and Blood 1922
Rudolf Valentino 2011
Végül egy ízig-vérig japán darab a Beautiful Life (2011), benne szamurájok, nindzsák, hősies önfeláldozás, reménytelen szerelem, vagyis minden, ami egy drámához szükséges.
Visszatérés a japán színház gyökereihez,
nem csupán a kosztümök és a történet idézik a múltat
Most, hogy végignéztem a listán, meg kellett állapítanom, hogy kedvenc Oozora-darabjaim mind szomorúak, még ha nem is végződnek mindig tragédiával, holott a takarazukában vígjátékot éppúgy találhatunk, de valahogy ezek a "szomorú" szerepek jobban illenek Oozora személyiségével- vagy csak én képzelem ezt, nem tudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése