Szereplők:
– Tagava: doktor Tagava Simo jogtanácsos
– Nori, Tagava alárendeltje
– Tecuba: Tecuba Soku ojabun
– Nanami: Tecuba Nanami, Tecuba Soku lány
www.yakuzafan.com
1. jelenet
szín: a parkoló
szereplők: Tagava, Nori
/nyitó zene mellékelt file „music01” első 24 mp/
Tagava: Éjfél. Ideje lesz
menni.
/lépések zaja/
Minden csendes, a Jaguár pedig a helyén. Nem véletlen, mivel ez a
város egyik legbiztonságosabb parkolója. Egyetlen autótolvaj sem kockáztatná
meg, hogy szusifeltétet gyártsanak belőle.
/kulcscsörgés, ajtónyitódás/
Végre egy kis nyugalom!
/felberregő motor hangja, ami szinte azonnal le is áll/
Na, mi lesz? Mi a fene történt?
/a rövid motorzaj megismétlődik/
Fel kellene hajtani a motorháztetőt. A francba! /felsóhajt/ Hányszor eljátszottuk már
ezt! A fickó beszáll a kocsiba, elfordítja a kulcsot, de a motor nem indul,
ezért újra próbálkozik. Aztán megunja, kiszáll, hogy felnyissa. Egy jól célzott
lövés a fejbe és vége… Ezek szerint én következem. Vagyis Tecuba rájött. Tecuba
valahogy rájött, hogy tíz évvel ezelőtt a felesége, az édes illatú Honami… De
az lehetetlen! Senki sem tudott róla, és túl sok idő telt el azóta. Miért éppen
most? Sehogy sem tetszik ez nekem!... Valaki jön!
/sietős lépések hangja/
Nori: /lihegve/ Simo szan! Simo szan!
Tagava: /halkan/ Jobb lesz vigyázni! Óvatosan a
zsebemben csúsztatom a revolvert, kiszállok, és betessékelem az autóba. Pár
lépést hátrálok, de úgy kell állnom, hogy őt és az épület bejáratát is szemmel
tarthassam. /fennhangon, kissé
ingerlékenyen/ Mi az már megint?
Nori: Simo szan! Soku
szan hívott az előbb.
Tagava: /halkan, gúnyosan/ Simo szan, Soku szan
hívat. Beszélgessünk… /ridegen/ De
nincs miről beszélnünk!... Vagyis jól sejtettem, ez csapda. /fennhangon/ Engem keresett?
Nori: Igen. Arra kéri,
holnap reggel látogassa meg.
Tagava: /halkan/ Csak el akarja altatni a
gyanúmat. Vajon a köpcös Nori egyedül jött? Itt akar lepuffantani a parkolóban
vagy elvisz kocsikázni? /fennhangon/ Úgy
tűnik, valami gond lehet a motorral.
/nyílik a kocsi ajtaja/
Nemigen értek hozzá.
Nori: A sógoromnak
szerelőműhelye van, megnéznem.
Tagava: /halkan/ Eddig megvolnánk. A fickó
behuppant a kormány mögé. Az utca csendes, semmi mozgás az épületben. Úgy
tűnik, ketten vagyunk.
/rövid motorzaj/
Nori: /vidám hangon/ Mindig így kezdi!
/kulcscsörgés, ahogy Nori elfordítja, de a motor ezúttal fel sem
berreg/
Makacs egy szerkezet, Simo szan! De ne
aggódjon!
Tagava: /halkan/ Lehet, hogy el sem fordította a
kulcsot, csak szórakozik velem.
Nori: Lássuk csak, mit
mutatnak a műszerek! Igen… igen… igen… öööö… Simo szan!
Tagava: Mi az?
Nori: A benzin…
teljesen üres…
Tagava: /harsányan felnevet/ Hozz egy kannával,
nem álldogálhatunk itt hajnalig!
Nori: Azonnal, Simo
szan!
/ajtónyitódás, távolodó lépések zaja/
Tagava: /halkan/ A benzinről teljesen megfeledkeztem.
Már délután tankolnom kellett volna. Milyen furcsa, hogy ilyen könnyen kiosztja
az ember a halált, ha a saját bűneiről van szó. De várjunk csak! Ki az az árny,
aki az üvegajtó mögött leskelődik? /döbbenten/
Honami! De hiszen hosszú évek óta hallott!
/lépések zaja/
Nori: Simo szan,
szólított?
Tagava: /fennhangon/ Ki van odabent? Láttam
valakit az előbb az üvegajtó mögött.
Nori: Senki, Simo
szan. Rajtunk kívül csak a szakács van még itt, de ő itt is lakik.
Tagava: Ez biztos?
Nori: Hát… Ha kívánja,
megnézem…
Tagava: /fennhangon/ Nem szükséges! Valószínű,
hogy rosszul láttam. Ideér még ma az a benzin?
Nori: Azonnal hozom!
/távolodó lépések zaja/
Tagava: /halkan/ Kezdek meggárgyulni, és már
hallucinálok is. Semmiképpen sem lehetett Honami, hiszen halott. Bizonyára
képzelődtem. Igen, csupán a képzeletem játszott velem… De vajon miért hívott
magához az öreg Tecuba?
2. jelenet
szín: Tecuba háza
szerepelők: Tecuba Soku, Tagava, Nanami
/átkötő zene „music02” első 9 mp, aztán lassan elhalkul/
Tecuba: Most szállt ki
a kocsijából. Mindjárt itt lesz! Kíváncsi vagyok, milyen képet vág majd, ha
megkapja a parancsot… /gyűlölködve/ Alattomos
kígyó, jól ismerem a fajtád! Nem érdemelsz mást, csak halált. Száz halált, de
előtte százszor annyi megaláztatást. Az öreg Soku nem felejt ám! Pontosan
emlékszik mindenre! /mentegetőzve/
Nem tehetek róla, hogy annyira szeretem a haszukappu lekvárt! Egész éjjel ez járt a fejemben. Amióta megláttam az
üveget, nem hagyott nyugtot, egyszerűen megőrjített. Még azon az éjszakán be
kellett falnom az egészet. Nem tehetek róla! Meztelenül leosontam a konyhába,
leemeltem a polcról, felnyitottam, és belemártottam az ujjam. Az íze szétáradt
a számban. Hm! /nyel egyet/ Gyorsan
magamba öntöttem. Egy része persze lefolyt az államon a csupasz mellkasomra.
Pont úgy festettem, mint egy mohó makákókölyök, aki beszabadult az édességek
közé. De mindenki másban lett volna annyi tapintat, hogy ne lépjen be a
konyhába, és ne szólítson meg! Mindenkiben, kivéve téged! /gyűlölködve/ Láttam a szemedben tükröződő megvetést, azt a
halvány, gúnyos mosolyt az arcodon. Ezt sosem bocsátom meg. Én, Tecuba Soku
sosem bocsátom meg, hogy kinevetted a gyengeségem.
/közeledő lépések/
Gyere csak, te kígyó! Csúszni-mászni
fog a talpam alatt, aztán végleg eltaposlak.
Tagava: Soku szan,
hívattál!
Tecuba: Ehen!
Lenne egy feladatom a számodra. Ez az átkozott lány, Nanami, ki akar menni az
anyja sírjához a temetőbe. Ma te fogod kikísérni, megértetted?
Tagava: Igen, Soku
szan.
Tecuba: Elmehetsz!
Tagava: Igen, Soku
szan.
/lépések folyamatosan, ahogy
Tagava halad a folyosón/
/Tagava halkan töpreng/
Ez furcsa. Miért bízta rám, hogy kivigyem a lányt? Ez a testőrök dolga lenne.
Mégiscsak rájött volna, és Honami sírjánál akar velem végezni a lány szeme
láttára? Nem valószínűtlen… Az is különös, hogy Nanami éppen ma akar
kilátogatni a temetőbe… Nocsak! Egy újabb furcsaság! Nanami ma virágmintás
kimonóba öltözött, holott ki nem állhatja, és a haját feltűzte, pedig… A hajtű!
Honami hajtűje! Ezer közül is megismerném! Nanami eddig még sosem viselte. Ez
vajon mit jelenthet? /fennhangon/
Nanami szan, indulhatunk?
Nanami: /vidám hangon/ Simo
szan!
Tagava: /halkan/ Legalább
egyetlen szépség akad abban, ha kivégeznek.
Nanami: Igen, Simo
szan, indulhatunk, csak hozom a virágokat.
/falábbeli kopogása a kövön/
Ugye, milyen gyönyörűek ezek a hatalmas krizantémfejek? Én
választottam őket.
Tagava: Valóban
gyönyörűek…
3. jelenet
szín: az autóban, úton a temető felé
szereplők: Tagava, Nanami
/folyamatosan a háttérben utcazaj hallatszik, autók, fékcsikorgás,
dudálás/
Nanami: Szeretem ezt
az autót! Olyan szép!... Ugye, ezért nem tart ostobának?
Tagava: Egyáltalán nem
tartom ostobának. Ez… valóban egy szép darab. /halkan/ Nem szabad ránéznem. Hogy nem vettem eddig észre, hogy
ennyire hasonlít Honamira. Nem nézhetek rá! Nem gondolhatok rá!
Nanami: Rám mérges?
Valami illetlenséget mondtam?
Tagava: Nem, nem
vagyok mérges… inkább csak fáradt. Igen! Fáradt vagyok, Nanami szan.
Nanami: Sajnálom.
Kimehettünk volna máskor is.
Tagava: Nem hagyhatjuk
elhervadni ezeket a gyönyörű virágokat! /halkan/
És már szeretnék a végére járni ennek az egésznek.
/erősödő motorhang/
4. jelenet
szín: temető, Honami sírja előtt
szereplők: Narrátor, Tagava, Nanami
/csend, majd madárcsicsergés/
Tagava: Csapdának elég
nyugodt és csendes, kivégzéshez viszont pont alkalmas. Vajon az a vénség azzal
a nyikorgó talicskával minden nap ilyen alaposan körbejárja a sírokat vagy csak
engem figyel?
/nyikorgó talicska távolodó hangja/
Nanami: Simo szan,
segítene meggyújtani a füstölőket? Sehogy sem boldogulok ezekkel a gyufákkal.
Tagava: Természetesen.
Erre való az öngyújtó.
/kattanás, sercegés, ahogy az öngyújtó lángja felcsap és meggyújtja a
füstölőt/
Nanami: Simo szan,
kérdezhetek valamit?
Tagava: Hallgatom.
Nanami: Édesanyám
szerette apát? Boldog volt mellette?
Tagava: Miért kérdezi
ezt, Nanami szan?
Nanami: Tudom, hogy
nem illik ilyesmiről egy férfival beszélgetni, de fontos volna tudnom, Simo
szan. Senki sincs, akitől megkérdezhetném, pedig tudnom kell, hogy lehet-e
boldog egy asszony, akit hozzá kényszerítenek valakihez, akit nem szeret.
Tagava: Kit
kényszerítenek kihez?
Nanami: Engem Ugaki
Noburóhoz.
Tagava: Ezt meg miből
gondolja?
Nanami: Maga Ugaki
mondta nekem tegnap este az étteremben. Azt állította, hogy apa ajánlotta fel
neki.
Tagava: /halkan/ Már mindent értek! Tecuba nem
Honami miatt húzott le a listáról, hanem mert úgy gondolja Ugaki Noburo
megbízhatóbb jogtanácsos lenne. Ebben némileg igazat kell adnom az öregnek,
Ugaki valóban megbízható, ha azt vesszük alapul, hogy egyetlen önálló gondolata
sincsen… Az öreg Tecuba másodszor követte el ugyanazt a hibát. Alábecsülte az
asszonyt, akit folyton megalázott, ahogyan a lányt is, akit áruba bocsátott. /felnevet, majd fennhangon beszélni kezd/
Ne vegye komolyan, amit Ugaki Noburo mondott. Folyton csak hazudik.
Nanami: /felsóhajt a megkönnyebbüléstől/
Tagava: Ugaki Noburo
sosem lesz a férje.
Nanami: Soha, Simo
szan?
Tagava: Soha.
Nanami: Akkor ez csak
tréfa volt?... Az igazat megvallva, ki nem állhatom Noburót, olyan közönséges.
Mindig arról beszél, hogy az ágya felett van egy nagy tükör, és abban néz majd
engem, ha nála alszom. De én nem akarok vele lenni. Azt hiszem, belehalnék, ha
megcsókolna…
Tagava: /halkan/ Valójában Ugaki fog belehalni
abba, hogy ilyesmi egyáltalán megfordult a fejében. /fennhangon/ Felejtse el azt a tükröt, Nanami! Ez csak egy rossz
tréfa. Egy tréfa, amin nevetni kell.
5. jelenet
szín: Tagava dolgozószobája
szereplők: Tagava, Tecuba
/átkötő zene „music02” első 10 mp/
Tecuba: Milyen virágot
vitt ki Nanami?
/Tecuba megrázza a pohárban levő jégkockákat/
Tölts még!
Tagava: Igen, Soku
szan!
/Tagava whiskyt tölt a pohárba/
Fehér krizantémot.
Tecuba: Ha férjhez
megy, nem lesz ideje ilyen ostobaságokra.
/nagyot kortyol az italból/
Tagava: Igen, Soku
szan. Egy asszonynak sok dolga van. Vezetnie kell a háztartást, nevelnie a
gyermekeit, de mindenekelőtt teljesítenie a férje vágyait.
Tecuba: Egyre jobban
hasonlít az anyjára.
/Tecuba ismét iszik/
Tagava: Igen, Soku
szan.
Tecuba: De sosem lesz
olyan jó feleség, mint Honami. Azt hiszem, túlságosan szabadjára engedtem. Meg
kellett volna nősülnöm, hogy legyen, aki kordában tartsa. De a férje majd
megregulázza!
/néhány másodperc csend, majd az üvegpohár a földre zuhan/
Tagava: Különös, hogy
éppen most beszél Honamiról, Soku szan. Pont most, amikor néhány perc múlva megáll
a szíve. A méregnek, amit olyan lelkesen benyakalt azonban más hatásai is
lesznek… illetve vannak. Először a beszédközpont bénul le, ezért nem tud
megszólalni. Hiába is forgatja olyan vadul a szemét, ezzel a gondolattal
érdemes megbékélni, mert ahogyan tapasztalta, már az izmai is felmondták a
szolgálatot. De nem is olyan nagy baj, ha nem tud beszélni, majd beszélek én
maga helyett… Nem kér még egy italt? Vagy egy szivart? Érdemes volna
kihasználni az időt… de ha nem, hát nem. Maga tudja!... Ejnye! Most meg magára
rondított. Ez nem festene túl jól a nekrológban!... Furcsa, nem igaz, hogy a
felesége és a lánya is engem tisztelt meg a bizalmával? Ezen jó volna
elgondolkodni, amire van még két… Nem! Már csak egyetlen perce… Talán, ha
jobban figyel rájuk, többet törődik velük, ha elkényezteti őket, sosem
fordulnak el magától. Kár, hogy ez sosem derülhet ki. Egyébként hamarosan
megérkezik doktor Morimoto, de ne aggódjon, mert addigra maga már halott lesz.
/egy autó közeledő hangja, majd hallani, hogy a motor leáll, becsapják
a kocsiajtót/
Tagava: Már itt is
van! Nanaminak majd elmondom én… És Ugaki Noburo miatt sem kell aggódnia,
gondoskodtam róla is... Megyek, és beszélek a doktorral! Feltartom egy kissé,
amíg agonizál. Vigyázzon az itallal, Soku szan, még megárt!
/lépések zaja/
/Tagava hangja távolról, a
folyosóról/ Annyira örülök, doktor Morimoto, hogy ilyen gyorsan ide tudott
érni! De attól tartok, már késő… Szívroham. Ebben a korban ez elég gyakori.
/halkan/ Gyilkosság. Ez ebben a szakmában elég gyakori.
/vége; záró zene „music01” 24 mp, illetve, ahogy kijön/
Kár, hogy nem lett belőle hangjáték, de filmben is el tudnám képzelni :)
VálaszTörlés