Yakuza in Jacuzzi

Ez persze jelen esetben nem igaz, bár a jakuzák biztosan jól éreznék magukat a jakuzziban, főként, ha lenne mellettük pár hostesscica is, de én a jakuzzit az óriás plakátokon mindig jakuzának olvasom magamban.

Egy falat "Bonszai"

Sean O’Brien hosszú évek óta már „törzsvendége” a Kiotó fényének, persze merőben másként, mint Seattle átlagpolgárai. Amikor ebbe a városba került, rögtön a szervezett bűnözéssel foglalkozó osztályra helyezték, egészen pontosan megkapta az ázsiai részleget, a jakuzákat. Ami annyit jelentett, hogy közelebbi ismeretséget köthetett a Tecuba családdal. Ő a saját maga részéről bármennyire is igyekezett „elmélyíteni” ezt a barátságot, Kiotó fényének asztalainál és a doktor Tagava Simóval, a család jogi képviselőjével folytatott „beszélgetéseknél” nem jutott közelebb a Tecuba Sokúhoz, a családfőhöz.

Egyébként is O’Brien úgy vélte, ez a küzdelem elég egyenlőtlen. Az egyik oldalon a II. világháború után áttelepült Tecuba család „csekély” befolyással és vagyonnal, amelyhez három étterem, egy tucat kis üzlet, pár night-club, karaoke bár és játékterem tartozott, hivatalosan persze. A másik oldalon Sean O’Brien különleges ügynök, aki maga mögött tudhatta az FBI teljes apparátusát, főként, ha a papírmunkáról volt szó. O’Brien egyszer tréfából megjegyezte, hogy a maffia azért jóval hatékonyabb, mert nem kell mindenhez írásban kérvényt benyújtani. Az igazgató ezen nem nevetett, sőt, felajánlotta az azonnali nyugdíjazás lehetőségét.

Kiotó fénye déltől éjfélig változatlan pompában ragyogott a hét minden napján, de sosem tülekedtek a vendégek az ajtóban. A hatalmas üvegfalakon keresztül bárki beleshetett az utcáról. A bejáratnál díszes lampionok invitálták az arra járókat Japán varázsával kecsegtetve, de ezt sajnos ellensúlyozták az ízlésesen, angolul és japánul kifüggesztett étlap borsos árai. Hiába, aki Kiotó fényében akar megmártózni, annak nagy árat kell fizetnie. Azok pedig, akik beléptek az impozáns bejáraton, igencsak meglepődtek. A megszokott japán éttermek látványa helyett ugyanis merőben más kép fogadta őket. A falakat díszítő tusrajzokon kívül csak néhány kör alakú asztal emlékeztette a látogatót arra, hogy hol jár. Gyékények és alacsony asztalok helyett egy előkelő hotel ázsiai stílusban berendezett étterme várta a vendégeket.

Az étterem előtti parkolóban egyetlen sötétbarna Jaguár XK parkolt. Egy kétüléses, villámgyors és vakítóan ragyogó álom.

„Tagava itt van” – jegyezte meg magában O’Brien, miközben a bérelt, kissé poros Ford Mondeo lassan begurult az autócsoda mellé.

– Mi a terv? – kérdezte Mackenzie.

– Mi a terv? – ismételte meg a kérdést O’Brien kissé bosszankodva, mert nem értette, ehhez az önmagában is értelmetlen feladathoz miért is kellene külön stratégiát kidolgozni. – Értelmetlen kérdéseket teszünk fel, amire a szokásos értelmetlen válaszokat kapjuk. Röviden ez a terv – magyarázta. – Aztán írunk egy értelmetlen jelentést.

– Ne legyen ennyire borúlátó! – vágta rá a fiatalabb, és megigazította a nyakkendőjét.

– Maga meg ne legyen olyan optimista! Mi van abban az állítólag koffeinmentes kávéban, amit inni szokott?

– A vitaminok és ásványi anyagok hiánya miatt olyan ingerült, pedig… – kezdte volna Mackenzie.

– Oké, hazafelé majd beugrom a zöldséghez! – vágott közbe O’Brien, nem volt kedve végighallgatni a soron következő kiselőadást.

Kiszálltak a kocsiból.

Mackenzie gondosan bezárta az ajtót, majd beriasztotta az autót.

O’Brien elmosolyodott.

„Ugyan már, kinek kellene ez a kopott tragacs? – gondolta. – Különben is ez a város egyik legbiztonságosabb parkolója.”

O’Brien csöppet sem lepődött meg, amikor belépett, hogy az emeletről levezető lépcsőn doktor Tagava Simo közeledett felé. Szigorú tekintetű, merev arcú japán férfi, méretre szabott, elegáns öltönyben. Bármely akciófilmben sikerrel alakítaná a fő gonosz jobb kezét, vagy magát a fő gonoszt.

Egy vérbeli Tagava: A Leszámolás Kis-Tokióban című filmből jól ismert arc,

Cary-Hiroyuki Tagawa, aki általában rossz fiúkat alakít, kivéve, ha nem...

A kép forrása:

http://jamesbond.wikia.com/wiki/Kwang

 

Azt persze kevesen tudták doktor Tagava Simóról, hogy különös neve egy szándékos elírásból származott. Az anyakönyvi hivatal lelkes munkatársa ugyanis szentül meg volt győződve arról, hogy az ázsiai gyermek semmiképpen sem kaphatta a Simon nevet, így levágta azt a feleslegesnek tűnő n betűt, hogy megőrizze a keleties hangzást, majd elégedetten hátradőlt a széken. Később persze beigazolódott, hogy mégiscsak neki volt igaza, mert Tagava valóban nem egy hétköznapi fickó, így a megszólítása sem lehet szokványos, és hogy nincs keresztneve, az se akkora tragédia, úgy se merne vele senki bizalmaskodni, mert már első pillantásra sem az barátkozós fajta. Amióta pedig Tecubának dolgozott, nem nagyon akadt volna olyan, aki elvitatná a Tagava Simo névhez való jogát, vagy ha akadt is, nem volt túl sok ideje ezt hangoztatni.

– Konnicsi va! Jó napot! – köszönt O’Brien jól nevelten. – O-genki desz ka? Hogy van? – és, mivel japán nyelvismeretének jelentős részét már előadta, várakozón nézett a jakuza-ügyvédre.

Tagava csak meghajolt.

– Régen láttam magukat. Már azt hittem munka hiányában feloszlatták az Irodát – mondta szúrósan.

– Nem járt tegnap a reptér közelében? – vágott vissza O’Brien.

Tagava összeráncolta a homlokát.

– Ne itt, a vendégek előtt. Menjünk fel! – mutatott a lépcsőre.

– Miért, vannak vendégek? – kérdezte őszinte meglepődéssel O’Brien, és körbenézett.

Egy távoli asztalnál valóban ültek, két fiatal nő.

„Az egyik talán olasz lehet. Az ilyesmi ruhákra szokták azt mondani, hogy kis semmiség? Legalábbis, ami a ruha felső részét illeti – állapította meg magában O’Brien. – A másik latin, talán kubai. Vajon Tagavához tartoznak, vagy tényleg vendégek?”

– Buongiorno! – köszönt kedélyesen a két nő felé.

– Buongiorno! – válaszolt az olasz, a kubai csak zavartan nézett.

– Ugye nem akar felbosszantani, Sean szan? – kérdezte atyáskodó hangon Tagava.

O’Brien nem válaszolt, csak vigyorgott. Ugyanis imádta bosszantani doktor Tagavát. Ha már nem zárhatta rács mögé sem őt, sem a tetovált barátait, legalább ennyi öröme legyen.

Tagava az egyik emeleti irodába vezette őket.

Mint a másod- vagy harmadgenerációs japán emigránsok általában, úgy a Tecubák is épp annyira ragaszkodtak a hagyományokhoz, amennyire rajongtak az újdonságokért. A tágas, világos irodában sajátosan keveredett Japán és az Egyesült Államok. A tojáshéj színű falakat haikuk borították, de a bútorok mind az amerikai ipar termékei voltak. Egy elegáns fekete kanapé, két kényelmes, buján hívogató fotellel, egy ébenfa dohányzóasztallal, aminek üvegből készült a lapja; ez volt az a sarok, ahová Sean O’Brien bejáratos volt.

Tagava megvárta, amíg a két ügynök leül a kanapéra, majd helyet foglalt az egyik fotelben.

– Kérnek valamit? – kérdezte ridegen.

– Egy beismerő vallomást két cukorral – válaszolta mosolyogva O’Brien.

Tagava arcán valami halvány mosolyféle futott át.

– Ha jól vettem ki a szavaiból, azzal vádol minket, hogy közünk van a két etruszk váza eltűnéséhez – nézett kérdően O’Brienre.

– Maga mondta, nem én – vonta meg a vállát az ügynök.

– Vannak bizonyítékai? Vagy ez is csak feltételezés, mint a többi?

– A madarak csiripelték – válaszolta O’Brien némi gúnnyal szándékosan használva az igazgató szófordulatát.

– A helyében nem sokat adnék az efféle csiripelésre – szólt közömbösen Tagava, és megvetően végigmérte Mackenzie-t. – Ennyi? – fordult ismét a másik felé. – Vagy van valami más is, amivel az időmet akarják rabolni?

– Ha már szóba hozta – kezdte kedélyesen O’Brien –, mi újság azzal a húsfeldolgozó üzemmel?

– Miféle húsüzem? – nézett rá Tagava érdeklődve. – Nincs semmiféle húsüzem a család tulajdonában, sőt még tulajdonrésze sincs ehhez hasonló cégben.

– Sejtettem, hogy ezt fogja mondani – sóhajtott fel az ügynök. – Pókereznie kellene!

Tagava arca megrándult.

„Ez megint egy mosoly” – gondolta O’Brien.

Mackenzie csak néma statisztája volt ennek a párbeszédnek, már rég feladta, hogy közbeszóljon.

– Ez esetben, uraim, örültem a szerencsének – állt fel Tagava, udvariasan meghajolt, és kiment.

– Ennyit a nemzetek közötti együttműködésről – mondta O’Brien Mackenzie felé fordulva. – Menjünk! Még meg kell írnunk a jelentést.

Ahogy lefelé ment, oldalra pillantott. A két nő még mindig ott ült. De ez már annyira nem érdekelte. Máshol jártak a gondolatai. Hogyan lehet több oldalt írni a semmiről?

Bonszai a balkonon - megjelenés

A Bonszai a balkonon története majdnem olyan izgalmas és fordulatokban bővelkedő, mint maga a regény, bár a szerző csöppet sem vette volna rossz néven, ha ennél valamivel egyszerűbben mennek a dolgok. Négy év leforgása alatt három különböző borítóval jelent meg, de talán a harmadik a leginkább találó - nem is szólva arról, hogy a borítónak kellemes csokoládé színe van, igaz, a műben a csokoládé nem nagyon játszik főszerepet, talán majd később.

A Publio Kiadó gondozásában a folytatáshoz méltó köntösben jelent meg

a Made in Japan sorozat nyitó kötete: a Bonszai a balkonon.

www.bookline.hu

www.publioboox.com

Japán szimbólumok - Bonszai a balkonon o-z

ojabun – családfő, vagyis a japán maffia vezére egy családon (gumin) belül. A szó jelentése: oja: szülő – bun: rész, vagyis főnök. A Tosima család a Szumijosi család befolyása alá tartozik, ennek vezére Szumijosi Sokoku, Szakura apja.

okurimono – ajándék. Meidzsi no okurimono, vagyis Meidzsi ajándéka. Ezen a néven emlegetik a császár által adományozott porcelántálat, amely a Tosimák társadalmi rangját biztosítja. Az ovális alakú tál külső oldalán szemből és a hátoldalon is ugyanaz a jelenet látható: egy démonnal küzdő szamuráj. A szamuráj a Tosima családot jelképezi, a démon pedig a császár ellenségeit, akivel a szamurájnak kell megküzdenie.

Tosima Szakura vitte el az okurimonót a családi szentélyből, hogy ezzel biztosítsa szabadságát. Átadta kedvesének, Ralph Stevensonnak, aki továbbküldik az Egyesült Államokba egy régi barátjának, Bill Whitemannek. Whiteman, miután értesült Stevenson haláláról, eladja a tálat, mert fél megtartani. A műkereskedőtől ez a tárgy Seattle legbefolyásosabb üzletemberéhez kerül, Thomas Leroy-hoz. Tosima Icsiro amikor felkereste Stevensont, – mint Aszuhara Kaiitól később megtudjuk – a gaidzsin már halott volt. Tosima később visszaküldi a férfi lakásába Korekara Hirotót, aki ráakad a gondosan elrejtett feladóvevényre. Tosima így jut el Seattle-be, de későn érkezik, és Whitemantől csak LaFayette nevét sikerül megtudnia. Tosima Icsiro egy ügyetlen baleset révén összetalálkozik Lucia Palermóval, aki előző nap történetesen tanúja annak, hogyan talál új gazdára az okurimono. Tosima, miután a nő nyomára bukkan, megtudja tőle, hol találja a családi ereklyét. A tálért cserébe Leroy párbajra kényszeríti Tosima Icsirót, amiért az életével fizet, így az okurimono végül visszakerül eredeti tulajdonosához. Tosima Icsiro azzal, hogy az okurimonót visszavisz, és átadja testvérének, Izónak, lemond a család vezetéséről.

Szumijosi Nakamaro pontosan tudja, hogy a két család egyesítéséhez nem elegendő, ha a jelenlegi családfőt, Tosima Izót megöli, és az özvegyet feleségül veszi, hanem magával kell vinnie a Tosima ház tekintélyét jelképező okurimonót is. Nakamaro szándéka ugyanis az, hogy a házasság révén egyesítse a Szumijosi és Tosima klán erejét és vagyonát.

on – a családon belüli kötelezettségek rendszere, ilyen a gyermek szülő iránti kötelezettsége, konfuciánus gyökerekre vezethető vissza. Tosima Szakura egy gaidzsinhoz fűződő szerelmi viszonya sértette az ont.

onyigiri – rizsgombóc, amelybe apróra vágott lazacot, gombaféléket vagy más adalékot kevernek. Magában, de különböző szószokkal együtt is fogyasztják. A norilevélbe göngyölt vagy a szezámmaggal megszórt változata is igen népszerű.

ozeki – a szumó birkózók által elérhető második legmagasabb rang. Szaito Hirojuki számára az ozeki elérése annyit jelentett, hogy visszavonulhatott a versenyektől, életét a művészetnek szentelve, ennek ellenére elfogadta Tecuba felkérését, aki testőrként kívánta alkalmazni. Szaito Hirojuki ahelyett, hogy őrizte volna Tecuba lányát, udvarolni kezdett neki ezzel egyszerre hívva ki a zord atyja és a könyörtelen jogtanácsos haragját. Feltételezhetően a szakács gúnynevet viselő bérgyilkos végzett vele, aki feldarabolta, illetve szakszerűen feldolgozta az így létre hozott részeket.

rónin – a szó eredeti jelentése a földet elhagyó, zsoldosnak állt paraszt, a XVI. századtól azonban a gazdátlan szamurájt nevezték így. Napjainkban azokra a diákokra használják ezt a kifejezést, akiknek nem sikerült az egyetemi felvételijük, és a következő évi felvételi vizsgára készülnek.

samiszen – háromhúrú pengetős hangszer, lantféle, szólóban és zenekarban is játszanak rajta. A Ryukyu szigetekről került a XVI. században Japánba.

sikoku – középméretű japán kutyafajta, nevét Sikoku szigetéről kapta. Vadászkutya, de házőrzésre is alkalmas. Hűsége legendás, ugyanakkor igen ravasz.

sinai – a kendóban használt, bambuszból készült kard.

sinkanszen – japán gyorsvonat, átlagsebessége 280 km/óra.

sógun – a szeii tai sógun kifejezés eredetileg a barbárokat legyőző nagy hadvezért jelent. Később a katonai vezetőket hívták így. A XII. és a XIX. század között a sógunok voltak az ország teljhatalmú urai.

Alan Duchat egy rejtjeles üzenetében Ogivara Harukit sógunnak, Aszuharát pedig nindzsának nevezi. O’Brien válaszában a Tövismadarak című TV-sorozatra utal, amelyben Richard Chamberlain játszott az egyik főszerepet, aki a James Clavell A sógun című könyvéből készült TV-film szereplője is volt. A két sorozat a színész révén kötődik össze, és az asszociációs láncolat így jut el a sógun tisztségtől egy romantikus filmsorozatig.

suriken – dobócsillag, a nindzsák fegyvertárának egyik darabja. Fémből készült, három vagy több, mindkét oldalán élezett tüskével, illetve ággal rendelkező lapos tárgy. A végtagok lebénítására, sérülés okozására egyaránt alkalmas, gyors és hangtalan eszköz. A csillag ágaival a pengéknek köszönhetően súlyos sebeket ejthetünk a kiszemelt áldozaton.

szaké – vagyis rizsbor, japán nemzeti italnak számító alkoholtartalmú, kellemes aromájú ital. Finomítatlan változata 40 fokos, az általános kereskedelmi forgalomban levő italok 32 fokosak. Létezik külön a főzéshez használt édes változata is, a mirin. A szakét általában felmelegítve isszák. Eredetileg csak szakrális jelentőséggel bírt, mivel a császári udvarban, templomokban és szentélyekben főzték, így a köznép számára a fogyasztása tiltott volt. A szaké azonban ma már bárki – még ha gaidzsin is – számára elérhető. A japánok általánosságban véve nem nagyon bírják az alkoholt, számukra a szaké már egy erős ital, ezért is kedvelik jobban a sört, készüljön bár rizsből vagy bármi másból.

szakura – jelentése cseresznyevirág, összetett jelkép a japán kultúrában. Az ország nemzeti virága, ugyanakkor a törékeny szépség és a mulandóság jelképe. A szamurájok életét gyakran hasonlították a cseresznyevirághoz, vagyis a lehulló cseresznyevirághoz, mivel életük rövid, kiszolgáltatott, de halálukkal nemes célt szolgálnak, ahogyan a virág halálából a gyümölcs születése következik.
A japán cseresznyefa termése egyáltalán nem hasonlít a hazánkban ismeretes ropogós, zamatos gyümölcshöz, a növény inkább virágja, mint termése miatt kedvelt.

Tosima Szakura a törékeny szépség megtestesítője, akinek halála isteni szándékokat sejtet. Amikor a Tosima ház kertjének cseresznyefái nyár végén hirtelen virágba borulnak, Szumijosi Nakamaro okkal feltételezi, hogy mindez Tosima Szakura miatt történt, mivel a halott asszony kamivá változott.

szamuráj – vagyis busi, azaz katonanemes. A szó eredeti jelentése: akik szolgálnak. A szamurájok harcosok, akik egy nemes, a császár, később a sógun szolgálatában harcoltak. Szigorú neveltetést és kiképzést kaptak. Nemcsak kitartásuk, önfeláldozásuk, de túlzott büszkeségük és kegyetlenségük is legendás volt (a szamurájokról mintázta George Lucas a jedi-lovagokat, akiknek szintén a büszkeség volt az egyik fő „bűnük”). A korabeli források szerint, ha nem volt elítélt a közelben, de a szamuráj ki akarta próbálni új pengéjét, kiállt az út szélére, és levágta az első szembe jövő parasztot. Ugyanakkor gondolkodás nélkül a halálba rohant, ha ura úgy kívánta.

A szamurájok viselkedéskódexe a Hagakure, vallása a zen-buddizmus. A szamurájok rendjét Meidzsi császár hivatalosan feloszlatta, de eszménye a mai napig áthatja a japán szellemiséget.

A szamurájok képzésében a harcművészeteknek éppolyan fontosságot tulajdonítottak, mint a művészetek elsajátításának. Az ikebanakészítésben vagy versírásban éppannyira jeleskedtek, mint a kardforgatásban – bár ez a kifejezés a japán kardvívó technika esetén nem egészen helytálló, itt ugyanis az volt a cél, hogy a lehető leggyorsabban lefegyverezze és megölje ellenfelét; Bokuden Cukahara például az egyvágásos kardművészet mestere volt, ami annyit jelentett, hogy egyetlen vágással képes volt megállítani bárkit.

szan – megszólítás nemtől függetlenül minden felnőtt korú személyre.

szeppuku – rituális öngyilkosság, amit akkor köteles elkövetni valaki, ha az on vagy a giri kényszeríti erre. A szertartás szerint a szeppukut végző férfinak saját hasát kell felvágnia, a nőnek a nyaki ütőeret, de arra az eshetőségre, ha ez nem sikerült, a szeppukura készülő férfi megkéri az egyik barátját, hogy álljon mögötte, és vágja le a fejét, hogy ne maradjon szégyenben. Szeppukut kellett elkövetniük a meggyalázott asszonyoknak is.

Tosima Icsirónak kötelessége lett volna az okurimono visszaszerzése után szeppukut elkövetni, de nem tette meg. Tecuba Homani hasonló elvárásokban engedelmeskedve végzett magával, miután betegsége a végső stádiumba ért.

szumó – japán birkózás, gyökerei a VIII. századra nyúlnak vissza. Mai változata ötvözi a cselgáncs, az aikidó elemeit. A szumó birkózók szintén a szamurájok leszármazottainak vallják magukat. A szumó birkózókat nagy tisztelet és megbecsülés övezi Japánban, hiszen szigorú lelki és fizikai felkészülést megkövetelő sportról van szó. Tecuba Nanami ezért is fogadta el Szaito Hirojuki közeledését.

szusi – a legismertebb japán étel, amelyet főtt rizsből és nyers halfélékből, mint például lazacból, vajhalból, de akár tojásból és készítenek, vaszabival és vékony szeletekre vágott, ecetbe áztatott gyömbérrel tálalják (lehet halványsárgás vagy rózsaszínes színű). Leggyakrabban a norilevelekbe – tengeri algából készített lapokba – göngyölt változat látható, ez a maki.

Ogivara Haruki invitálja Sean O’Brient a Seattle-i szusibár nevű étterembe, ahol az ügynök megismerkedik a hagyományos és leginkább ismert szusifajtákkal: a maki-szusival és a nigiri-szusival, valamint a mellé tálalt gyömbérrel (gari) és vaszabival. O’Briennek a szusi csöppet sincs ellenére, a vaszabit pedig a rossz emlékek elűzésének céljából csak úgy önmagában fogyasztja el.

vakizasi – rövid pengéjű a szamurájok által használt kardfajta, a katana párja.

vaszabi – japán tormából készített csípős, jellegzetesen zöld színű massza.

Zero vadászgép – a II. világháború alatt bevetett japán, a Mitsubishi és a Nakajima cégek által gyártott vadászgéptípus. Az első modell 1939-ben került bevetésre, 1941 és 1942 között pedig verhetett volt. A háború vége felé a kamikazék is Zerókat használtak.
Zero vadászgép, japánul Zero-szen, Rei (0) – szen, vagyis Zero-harcos.

Az idősebb Tosima Icsiro egy Zero A6M2 pilótája volt, amely az utolsó ’43-as fejlesztésű széria volt.

Zero vadészgép

zori – fonott gyékényből, de általában inkább bőrből vagy műbőrrből készült lábbeli, formája és a pántok elhelyezkedése megegyezik a getával, de a talpa jóval vékonyabb.

Japán szimbólumok - Bonszai a balkonon l-n

legyezőtánc – A legenda szerint a legyezőtánc kialakulása az első japán császár, Dzsimmu uralkodása idejére tehető az időszámítást megelőző évtizedekben. Korábban társadalmi státust jelölt, és a táncos által viselt öltözék, valamint a legyezők is ezt szimbolizálták. Elsősorban koronázások és magas rangú személyek esküvői alkalmával volt látható legyezőtánc. Később azonban a gésák a vendégek szórakoztatására is bemutathattak legyezőtáncot, amelynek mozdulatsorai igen hasonlóak a nó-színházban látott előadásokhoz. A legyezőtánc éppolyan koncentrációt igényel, mint bármely harcművészet, a lassú mozgás íves, nem töredezett, és a külső szemlélő számára könnyednek tűnik, holott hosszú gyakorlást és nagy erőfeszítést igényel. A hagyományos japán legyezőtánc bemutatásakor általában egyetlen táncos látható, aki egy vagy két legyezőt használ. A legyező pörgetése igen látványos, a szín– és mintakombinációk ilyenkor érvényesülnek igazán. A másik leggyakoribb elem a két legyező összeillesztése, amely vagy virágot, vagy S betűt formáz.

Nem alaptalan az sem, hogy Aszuhara Kaii képzeletében a legyezőtáncot gyakorló lányok gyilkos maikókká változnak, hiszen miután Meidzsi császár megtiltotta a szamurájok számára a kard viselését, egyéb, első pillantásra ártalmatlan használati tárgynak látszó eszközöket használtak önvédelemre, például fémlapokból készült legyezőt, amely valójában halálos pengékből állt.

madzsong – kínai eredetű négyfős, a römihez hasonló társasjáték, a szó jelentése veréb. Első írásos említése az i. e. 500 évekből származik. A leggyakoribb változatát 144 kővel (más fordításban cseréppel) játsszák, de ezekből legalább 136 szükséges. Létezik háromfős variánsa, ez főként Japánban és Koreában népszerű.

Sean O’Briennek a játékra vonatkozóan igaza volt, bár arról nem tett említést, hogy a madzsong, mint szerencsejáték a jakuzák körében is közkedvelt szórakozás.

maiko – gésajelölt.

manga – japán képregény. A szó eredeti jelentését nehéz meghatározni, mert napjainkban szinte mindenütt a képregény szinonimájaként alkalmazzák. A szóösszetétel fordítása hozzávetőlegesen man:szeszélyes – ga: kép, egyes források szerint vázlatkép. A VIII. században megjelenő karikatúrák késő utódja, ma ismert formájában a XIX. században jött létre. A szót a híres festő, Hokuszai alkotta, ő még saját képregényeire alkalmazta a kifejezést. Hokuszai mangái formailag különböztek a ma ismertektől. A képek nem különültek el egymástól keretek segítségével, hanem lazán egymás mellett vagy egymás alatt helyezkedtek el. Főként karikaturisztikus emberi alakokat ábrázoltak háttér nélkül.

Napjainkban a manga megőrizte gúnyos, karikírozó jellegét. Több fajtája is létezik, amelyekből az olvasó kiválaszthatja az életkorának, sőt nemének megfelelő olvasmányt. A Kiotó fényében dolgozó szakács is előszeretettel olvasott mangát, kedvence műfaja a hentai, vagyis a manga felnőttek számára készült szexuális tárgyú változata.

Meidzsi császár (1868-1912) – elsősorban társadalmi reformjairól híres uralkodó, aki gyökereiben változtatta meg Japán gazdaságát és kultúráját. Az orosz-japán háború (1904-1905) alatt, a Mukden ostromában (1905) szerzett érdemeiért ajándékozta a Tosima család fejének azt a porcelántálat, ami az ezt követő évtizedekben a család hatalmát jelképezte.

men – a kendóban alkalmazott páncél fejet védő része.

Mijamoto Muszasi – (1584–1645) kardforgató és festő. A kétkardos technika (vagyis, amikor a harcos mindkét kezében egy-egy fegyvert tart; ez azért bír különös jelentőséggel, mert az általános gyakorlat szerint a katana is kétkezes kardnak számít) megalkotója, több mint 60 párbajban győzött. Főműve a Go rin no so (Az öt elem könyve – föld, víz, tűz, szél és üresség –), amelyben a kardvívás alapjait ismerteti. Festményei közismertek, az Egy kormorán képe című tusfestményét nemzeti kinccsé nyilvánították.

Legendás életét több regény, manga és filmsorozat is feldolgozta, valamint Muszasi karaktere az ihletője a Yakuza 3 vagyis Ryu ga gotoku kenzan! (Ahogy a sárkány megérkezik!) játéknak is. Mijamoto Muszasi nemcsak a harcművészetek iránt érdeklődők számára ismert, de a népszerű TV-sorozatok révén minden korosztályhoz és társadalmi réteghez is eljutott Japánban, bár ezekben a művekben a valóság és a fikció eléggé összekeveredett.

Fennmaradt az utókor számára néhány cuba, amelyeket maga Muszasi készített, ezek közül az egyiket talán éppen a Leroy házból származó katanába illesztették be.

Mijamoto Muszasi

A kép forrása:

http://www.elephantjournal.com/2009/05/along-with-hagakure-and-the-art-of-war-the-book-of-five-rings-by-musashi-is-a-modern-business-classic/

Momo – a szó jelentése őszibarack – semmi köze sincs az azonos című szentimentális regényhez. Momo egy saját maga által választott fantázia nevet visel, ami nem más, mint a gaidzsin-csábító kelléktár egyik eleme. Persze senki se akadna, aki a lány és a hamvas, finom őszibarack közötti hasonlóságot kétségbe vonná - vagy ha igen, sokan tennének arról, hogy az illető meggondolja magát. Momo jellegzetes öltözéke egy szűk, fekete - igen rövid - ruha a hozzáillő magas sarkúval, lila harisnya és egy lila tollboa - ettől a feltűnő kelléktől viszonylag hamar meg is szabadul. Momo Tagava Simo egyik legmegbízhatóbb "katonája", személyes varázsa révén pedig számos olyan helyre is képes bejutni, ahová a harcedzett férfiak sosem sikerülne.

moxa – a fekete üröm leveléből készített kisméretű, kúp alakú füstölő, a természetgyógyászatban alkalmazzák, a beteg testén só rétegre helyezve égetik el. Japánban az engedetlen gyermekeket korábban úgy büntették, hogy moxát égettek a karjukon, hogy a fizikai fájdalom tudatosítsa bennünk a helyes viselkedési formát.

Tosima Szakura is visel egy moxaégetésből származó nyomot a karján.

nigó – a szó jelentése ágyas, szerető. Aszuhara Kaii úgy definiálja Lucia Palermót, mint Tosima Icsiro gaidzsin ágyasát.

nindzsa – a XV–XVI. században a kémkedésre és orgyilkosságra specializálódott klánok tagjait nevezték így, akik gyors mozgással, ügyességükkel, rendkívüli álcázó képességgel rendelkeztek. Fekete vagy fehér csuklyával kiegészített ruhát viseltek, kiválóan értettek a mérgekhez, illetve füstbombákat és egyéb trükköket is alkalmaztak figyelemelterelésként. Legismertebb fegyvereik a suriken (dobócsillag) és a nuncsaku, valamint a különböző pengehosszúságú kardok, tőrök. A szamurájok rendjével ellentétben nők is lehettek nindzsaharcosok. A XX. század másod felében, főként az 1970–80-as években egyre több regény és filmsorozat szereplője volt nindzsa. A legnagyobb népszerűséget az Amerikai nindzsa (Michael Dudikoff) című filmen túl a Tini nindzsa teknőcök című képregénysorozat – eredetileg műfajparódiának készült –, ami később mozifilm és rajzfilm-sorozat is lett, érte el. Ezekben az ábrázolásokban azonban a nindzsák rettenthetetlen harcosként tűnnek fel, akik bámulatos ügyességgel és rendkívüli képességekkel rendelkeznek, és harcolnak az Igazságért. Holott ezek a férfiak és nők valamikor hidegvérű gyilkosok voltak.

nuncsaku – szokás láncos botnak is nevezni, de ez a névváltozat nem igazán megfelelő. A nuncsaku hagyományos formájában két azonos méretű botból áll, amit kötéllel rögzítenek. Ezt a harci eszközt a Ryukyu szigeteken élő parasztok fejlesztették ki a középkor folyamán, akik hivatalosan nem viselhettek fegyvert. Az alapmechanizmus a cséphadaró működési elvéből származik, más elméletek szerint azonban a bab péppé zúzásához használt eszköz szolgálhatott mintául.

A bot pörgetésével könnyű megzavarni, megrémíteni az ellenfelet, és a lendületből bevitt ütések, ostorozások pedig nagy fájdalmat képesek okozni. Ugyanakkor a nuncsaku más fegyverek, például a kard, blokkolására is alkalmas. Manapság készítenek fémből – jóval komolyabb sérüléseket okoz – vagy lánccal összekapcsolt – erősebb, viszont hangos – nuncsakukat is.

Ez a fegyver a kung-fu filmek hatására vált igazán népszerűvé. Bruce Lee A sárkány útja című filmjében látható a nuncsaku „szakszerű” és „amatőr” használata is – ez utóbbi a kevésbé gyakorlott harcművészben okoz igazán károkat. Létezik három botból álló változata is.