Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei - Huszárok a lövészárokban

Magyar huszárok Limanowánál

kép forrása:

https://ma7.sk/kavezo/huszarok-lorol-szazot-eve-volt-a-limanovai-csata

 Limanowa, december

Mikor lefelé búcsúzom a dombról, egy közhuszár kísér. Levelet írok a hátán Thomka Zoltán kapitány barátomnak, itt van valahol a völgyben, az egyik majorságban, de mi másfelé megyünk az ezredesünkkel. A huszár közben rámutat az előttünk húzódó, hevenyében ásptt lövészárkokra. Magyarázni kezd:

- Ez azért van, hogy lebukunk mögéjük és akkor addig nem éri az embert a golyó.

Nádasdy-huszár, azok közül való, akik azt a nagyszerűen véres éjjeli gyalogos-csatát vívták egy ilyen árokból. Ő lovon indult el augusztusban hazulról, neki új dolog ez.

- Tudom, fiam - mondom.

Azt mondja:

- Tessék ezt is följegyezni, mert ez nagyon ügyes dolog.

Szeretettel nézi a védő földhányást az árok szélén. Abbahagyom az írást a hátán. Gyönyörű növésű, sudár magyar gyerek, lóra termett, még úgy tartja a fejét, mint aki mindig két méternél magasabbról nézett az álló emberre. És most dícséri a földet, amibe bele lehet bújni. Egészen pontosan úgy hat, mint egy tönkrement mágnás, aki csudálkozva jön rá, hogy munkából is meg lehet élni. Ilyen sóhajos dícsérete ez a földiháború előnyeinek. Az imént még meg akartam kérdezni, hogy hol állnak a lovak, de így most már nem jutott eszembe.

- Mindenik huszár kapott ásót - mondja egészen csöndesen.

Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei I. kötet, Franklin-Társulat, Budapest, 1928, 64-65 p.

Robert Capa - A tudósító - állandó kiállítás Capa Központ

 Június 13-tól tekinthető meg a Capa Központban Robert Capa életmű-kiállítása A tudósító címmel. Azok, akik korábban is nyomon követték a magyar származású fotós munkásságát, bizonyára örömmel fogadták a hírt, hogy végre hazánkban is méltó helyére került Capa életműve. A több szintes, interaktív szobákkal kiegészített kiállítás számos jól ismert fotót tartalmaz, mint A milicista halála vagy De Gaulle beszéde, illetve a normandiai partraszállás legendássá vált sorozatának darabjai, melyek közül egy korábban Capa életrajzi ihletésű könyvének, a Kissé elmosódvának a borítóján is szerepelt. A kiállítás anyaga ezen túl olyan portrékat is tartalmaz Capáról, melyek eddig nem képezték az életmű szerves részét, inkább a korszakot vagy Capa életének jelentős mozzanatait mutatják be. Ehhez kapcsolódóan korabeli filmfelvételekkel is gazdagodott a tárlat, melyek között privát felvételek és Capa rövid filmes karrierjének mozzanata is megtekinthető.

A XX. század történelmének jelentősebb pillanatai mellett néhány portré is kiállításra került. Ingrid Bergman, Gary Cooper, Ernest Hemingway, Picasso csak néhány név a sok közül, akiket Capa megörökített. Külön csemege az a Capa-portré, melyet Gary Cooper készített.

Fogadó bizottság helyett

A szerteágazó képanyag ellenére sajnos a kiállítás messze nem teljes, és csak remélni lehet, hogy a törekvés, melynek ez a kiállítás az első állomása, nem lankad, sőt, hamarosan újabb anyagokkal bővül majd. Ennek ellenére egyfajta időutazásként mindenképpen érdemes megtekinteni, vagy akár csak végigsétálni a fotók között.

A szerzői jogokra való tekintettel mérsékelten kattogtak a mobiltelefonok kamerái, de étvágygerjesztőként két képet megosztanék.

Német hadifoglyok az ardenneki csatában,

1944. december 23-26.

Kávéház a lebombázott Budapesten

(Erzsébet tér, akkor Sztálin tér), 1948

Blut und Gold - Blood and Gold avagy A katonaszökevény 2023

 Egy új korszak kezdődött 2017-ben, amikor elindult útjára a Babylon Berlin. A német filmgyártás, mely folyamatosan újabb és újabb gyöngyszemekkel ajándékozott meg minket, egy olyan korszak felé fordult, melyről nem igazán mertek eddig "beszélni". A II. világháborúnak nevezett haláltánchoz vezető ösvényeket mesterien vázolja fel a sorozat, olyan alkotások nyomdokain haladva, mint A bukás (Das Untergang 2004), a végsőkig groteszk Mein Führer (2007) vagy a merőben új szemléletet bemutató Unsere Mütter, Unsere Väter (2013). A II. világháború, melyről eddig általában csak a "dicsőséges" amerikai mozik szónokoltak, immár egészen más arcát mutatja. Ennek egy szélsőséges, ám zseniálisan megszerkesztett változata az idén megjelenő Blut und Gold (Vér és arany), mely nálunk A katonaszökevény címen került forgalomba.

A '70-es évek háborús filmjeit idéző plakáton

minden lényeges alkotóelem megtalálható

Egy kicsit road movie, egy kicsit western, helyenként nagyon is tarantinos, de vérbeli német alkotás. Történetünk a háború utolsó napjaiban játszódik, és mint az már lenni szokott, két fő motívuma van: a túlélés és az arany utáni hajsza. Karaktereink igen sajátos személyiségek, bár akad köztük néhány klasszikus elem. Főhősünk egy dezertőr, egy parasztlány, egy tucatnyi aranyra és erőszakra éhes náci - a szó legvadabb értelmében -, kapzsi és elvtelen polgármester és egyéb töltelék elemek. Bár alaptémájában hasonlít Belmondo Az aranybűvöletében (Les Morfaldus 1984) című filmjéhez, de ennél több azonosság ne is számítsunk!

A ravasz nőstény, a jó és a nagyon rossz

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ez a film csak fikció, még akkor is, ha minden apró történelmi részlet a helyén van Zarah Leandertől kezdve a Pervitinig. A színészi játék, a rendezés, az operatőri munka, a special effectek és a zene is a maximumom pörög, és kivételesen a magyar szinkronba se tudok belekötni, mert úgy jó, ahogy van. A zenéről szólva pedig, a korabeli slágerek és a kissé moriconés alaptónusok mesteri játéka plusz pontot érdemel. Külön kiemelném a harangtoronyban játszódó részt, mely alatt az előbb említett svéd színésznő egyik slágere szól.

Ez a film nem jött volna létre,

ha nincs egy ádáz, őrült náci

A színészek között pár ismerős arc is felbukkan, és ha már korábban említésre került a Babylon Berlin, kiemelném Jördis Triebelt, akit ezúttal kemény szívű, pénzéhes manipulátorként ismerhetünk meg. Bár ez messze nem áll távol dr. Völcker (Frau Stalin) figurájától, melyet a nevezett sorozatban alakít. Egy sztorihoz pedig mindenképpen kell egy jó főgonosz... vagy kettő. Az agy, ez a félelmetesen kegyetlen, ám a maga módján nagyon is "érző" lélek Alexander Scheer - magasra tette a lécet. A végrehajtó pedig Florian Schmidtke.

Háborús időkben nem finomkodunk

A történet sajátos csattanóval zárul, és nem maradhat el a morális tanulság sem Marlene Dietrich dalával, amit magyarul Mezei Mária énekelt Hol vannak a katonák címmel.

Jó szórakozást!

Báró Mednyánszky László - Molnár Ferenc szemével a szerb fronton 1914 novemberében

 Molnár Ferenc neve számomra véglegesen összeforrott a Játéka kastélyban című színdarabbal, pedig jól tudom, hogy van még számos egyéb műve is. Valamiért azonban nem kapott túl nagy publicitást az I. világháború alatt írt hadi tudósításainak gyűjteménye, mely később (1916, 1928) Egy haditudósító emlékei címmel jelent meg két kötetben. Kevés ehhez fogható dokumentum áll rendelkezésünkre a háború első éveiből, éppen ezért furcsa, hogy jóformán rejtve maradt a nagy közönség előtt. Ezúttal egy rövid részt szeretnék idézi, melyben Mednyánszky Lászlóval történt találkozást örökítette meg.

Szerbiában...

"Macsva

Szerb-Mitrovica, november 

Első lépés az ellenségtől elhódított földön: a ponton-hídon átmentünk Szerb-Mitrovicára, ahol magas póznán piros-fehér-kék horvát zászlót mos az eső tarkára. Az első ember, akit ebben a halotti faluban látok, báró Mednyánszky László, a magyar festő. A szitáló esőben egy kopasz fához támaszkodva áll és rajzol a könyvébe. A karján a haditudósítók fekete-sárga szalagja, a fején katonasapka. Fáradhatatlanul és átszellemülten járja a frontot, valami földöntúli látvány ez a lángeszű öreg ember, aki hatvannál több esztendejével minden fáradalomban és nyomorúságban résztvesz, a nap minden órájában rajzol - rajzol az ütegek mellett ülve, miközben az ütegek lőnek, rajzol a dombokon, ahol a lába előtt lecsapódó orosz puskagolyók zörgetik a száraz füvet, a halálveszedelemnek valami olyan szuverén megvetésével dolgozik, hogy az több és más, mint bátorság. - Balogh Rudolfot egyszer elvitte magával egészen előre a tűzvonalba és azt magyarázta neki, hogy nagyszerű dolog lehet így meghalni, ment a fehérszakállú öreg ember a fiatallal egyik rajvonalból a másikba, sokáig azt hittük róla, keresi a halált. Néhány kérdésemre halk hangon felel, ő a legudvariasabb magyar ember, akivel valaha találkoztam, de nála ne tanuljanak szerénységet a fiatal művészek, mert az ő szerénységével csak az ő szerzetesi életét lehet élni. Azt mondja: annyi új témát ad a festőnek ez az új-fajta háború, hogy ki se lehet meríteni. Itt van a trén, a táborozás, ez a halálos hetivásár... Aztán a felpakolt katona egészen új sziluettje... hol van az a kinyalt régi uniformis-katona soroktól, a szakállas teherhordóknak ez a népvándorlása... A fáradalmakat, azt mondja, azért bírja, mert minden igazi tájképfestő megszokta a vándorlást... Szép új kifejezést mond a tűzérekről, azt mondja: 'lerajzoltam az ágyút a tűzérek csoportjával, az olyan, mintha az ágyú családja volna...' Most nem jön velünk, az összelőtt faluban a ködös, esős levegőben titokzatosan ágaskodó kopasz fák tetszenek neki, ezt a szomorú, szép képet rajzolja egy fához dőlve, a gumikabátján kopognak az esőcsöppek."

Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei I. kötet, Franklin-Társulat, Budapest, 1928, 27-28 p.