Végre egy német bűnügyi sorozat, melyet egy német szerző írt német szemmel! Talán így volna érdemes kezdeni, de írhatnám azt is: végre egy bűnügyi sorozat a '20-as évek Berlinjéből, amit történelmi hűséggel és tárgyilagossággal írtak. Bárhogyan is látok azonban neki, tény, hogy Volker Kutscher Gereon Rath-sorozata méltó folytatása Philipp Marlowe vagy Bernie Günther karakterének.
Volker Kutscher a Babylon Berlinhez öltözve
Volker Kutscher (1962-) mint megannyi sorstársa, bölcsészként kezdte pályafutását, többek között germanisztikát és filozófiát tanult. Tanulmányai egy részét Kölnben végezte, ami később meghatározó szerepet játszott legnevesebb karaktere, Gereon Rath megalkotásában is. Első krimije is ebben a városban, Kölnben jelent meg 1995-ben, de a valódi sikert a 2008-ban kiadott Tisztázatlan bűnügy (Der nasse Fisch) hozta meg számára. Nyolc regényéből hét a Gereon Rath-sorozat része, melyek közül eddigi utolsó 2018-ban látott napvilágot. Műveit számos nyelvre lefordították köszönhetően a Babylon Berlin tv-sorozatnak. nálunk azonban eddig két kötete jelent meg a Tisztázatlan bűnügy (2014) és a Csendes halál (2016), mindkettő a General Press gondozásában.
A sorozat egyébként oly annyira népszerű, hogy 2017-ben az első Rath-történetből képregény is készült. Volker Kutscher pedig 2011-ben elnyerte a Berliner Krimipreis díját.
A magyar kiadás borítója
Az eredeti német borító
Az angol designe a másik kötethez,
a Csendes halálhoz
Marketinges szófordulattal élve bátran mondhatjuk, Kutscher megtalálta a piaci rést, hiszen egy olyan történelmi időszakot választott háttérnek, melyet ilyen aspektusában nem igazán alkalmaztak. A 1920-as évek Berlinjét már jól ismerjük a Kabaré világából, de legyünk őszinték, az a kép eléggé egysíkú. Kutscher azonban igyekszik teljes képet adni erről a korról, nem csupán Berlin dekadens, élvhajhász arcát mutatja meg, de jól érzékelteti a Nagy háború utáni gazdasági nyomort, a túlélésért küzdő ártatlan bűnösök világát is. Valójában nincs abszolút értelem vett jó és rossz, hiszen maga a főhős sem egész makulátlan, mint ahogyan főgonoszaink sem teljesen elfajzott, pokolra való gazemberek. Egy törékeny pillanatot élhetünk át a regények lapjain, a Weimari Köztársaság haláltusáját, ami egy fajta furcsa haláltáncnak tűnik. A háttérben már ott munkálkodnak Dolfi barna inges kis barátai, és bár a nagy nevek közül csak Hindenburg mutatja meg az "arcát", az SA-fiúk mindent elkövetnek, hogy minél több balhét akaszthassanak a kommunisták nyakába. Eközben kell főhősünknek "józzanak" maradnia, már amennyire ez ebben az esetben egyáltalán lehetséges.
A képregény borítója
Meg egy kis ízelítő
Főhősünk Gereon Rath egy kissé Marlowe-féle figura - mi más is lehetne -, ám az ő gyenge pontja - a nők mellett - nem a whisky, hanem a kokain - ebben a vonulatban mintha a skandináv divatot vélhetnénk felfedezni. Csendben jegyzem meg, hogy ez nem egészen következetesen van felépítve a műben, mert a regény szerint leginkább is úgy tűnik, Rath egyszer csak úgy unalomból szokik rá a cuccra, mint Camus A közöny című regényének főhőse. Rath Kölnből származik - vajon miért -, jómódú katolikus családból. A regény szerint erős atyai hátszéllel érkezik Berlinbe, amiért többekből ellenszenvet vált ki. Nem mondhatni, hogy különösebb képességekkel rendelkezne, de mesterien tudja magát belekavarni a legzűrösebb helyzetekbe, ám valahogy csak sikerül megúsznia a dolgokat.
Az első részben két nagy "ellenféllel" kell szembenéznie, a titokzatos Marlow-val, akinek van egy még titokzatosabb kis kínai a segédje, valamint saját felettesével, Bruno Wolterrel. Míg Marlow a kiismerhetetlen maffiafőnök klasszikus figuráját hozza, Wolteren igazán nehéz kiigazodni, ő inkább a Long John Silver kategóriába tartozik, az ember ugyanis nemigen tudja hova tenni. Marlow-val kapcsolatban önkéntelenül is elgondolkodunk, hogy véletlen-e a névválasztás, vagy egyfajta különös asszociáció részesei vagyunk.
Az SA-s rosszfiúk mellett rengeteg orosszal találkozhatunk, akik a sztálini rezsim elől menekültek, arisztokratákkal és trockistákkal, illetve volt cári titkosrendőrökkel egyaránt, akik saját vérmérsékletük és ízlésük szerint növelik az áldozatok számát és formálják a történetet.
Női karaktereink közül a Gereon vágyálmát megtestesítő Charlotte Ritter a leginkább kidolgozott, bár Elisabeth Behnke és Frau Wolter figurája is elég sok titkot rejt magában.
A cselekményről szólva pedig a cím szó szerint igaz, mert a lavinát elindító eset valóban tisztázatlan marad, bár mi, olvasók azért kapunk némi magyarázatot. E tisztázatlan bűnügy felgöngyölítésébe azonban nem mennék bele, inkább az olvasóra bíznám.
Jó szórakozást!
A regényhez készült weboldal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése