Kicsiny hazánkban is van is egy oldal, ahol a Fantom-rajongók "találkozhatnak", bár ez kifejezetten az 1990-es Charles Dance fémjelezte minisorozat köré épült fel.
A prózai Fantomok közül
Charles Dance nem csupán termetével emelkedik ki,
de drámai alakításával is
Ezt az oldalt az Erik című regény szerzője hozta létre, Gabryel Flynt, és a minisorozatról, az Opera Garnier-ról, illetve természetesen Charles Dance-ról tartalmaz érdekes információkat. A szerző (Flynt) bátran hozzácsaphatna némi önreklámot is, nem vennénk tőle zokon, sőt, talán így volna teljes a kép.
Erik, egy új Fantom-történet
És mennyire kicsi a világ! Az orosz rajongók jól ismerik a Flynt-könyvet.
A Fantom-történet világszerte igen népszerű, az orosz rajongók lelkesedése azonban mindannyit felülmúlja. 2005-ben indult egy szerény weboldallal, mára igényes információs csatorna és a különböző Fantom-cuccok lelőhelye, fóruma. Az oldalra látogatók mindenféle Fantom-filmek, könyvek, zenés darabok és egyéb alkotásokkal kapcsolatos híreket olvashatnak és vásárolhatnak is.
A könyvek és filmek mellett,
az oldalon a Webber-musical játssza a főszerepet
Az oldal orosz és angol nyelven olvasható. Izgalmas bejegyzéseket tartalmaz Gaston Leroux-ról, az Opera Garnier-ről, a különböző Fantom-regényekről, mangáról, horror és romantikus filmekről, sőt a témához köthető videojátékokról és egyéb termékekről is. Külön rész foglalkozik a rajongók által készített alkotásokkal, melyek közül talán a könyvek a legfigyelemreméltóbbak. Ezek a kiadványok igen igényes kivitelben készülnek, gazdagon illusztrált, kemény fedeles művek, melynek minőségét melegen ajánlom a hazai magánkönyvkiadásra szakosodott cégek figyelmébe.
Fan-Fantom-regények
A számos érdekesség közül kiemelném továbbá a moszkvai opera éttermében készített "Operaház Fantomja" fantázianévre keresztelt édességet - zárójelben megjegyezve, hogy nálunk a Centrál Kávéházban is van hasonló, az Opera.
Az operaház "Fantomja" Moszkvából
természetesen fehér-fekete csokoládéval
- francia recept alapján
A Centrál Opera szelete
Vagyis bátran állíthatom, van itt minden, mi szemnek, fülnek és szájnak ingere, és érdemes mindenképpen ellátogatni és böngészgetni ezen az oldalon:
A báb frizurájának elkészítése rövid haj esetén nem okoz különösebb gondot. A legegyszerűbb az arccal együtt az alapnak használt anyagból kifaragni, megformázni, majd a festésnél a kívánt színt alkalmazva megalkotni a hajzatot. Ezzel a technikával a női figurák kontyos frizurája is megoldható.
Mozart Don Giovannija a Salzburgi Marionett Színház repertoárjából,
a bábok jellemző stílusban készültek, a hajzat a fejformával együtt lett
kifaragva
Egy másik salzburgi megoldás
Ritkán alkalmazott változat: ragasztott, rövid frizura
Faragott női kontyos frizura a Denevérből
Hosszú haj esetén már messze nincs ennyire egyszerű dolgunk. Ha fából készült bábunk van, a ragasztás továbbra is kiválóan alkalmazható.
Ragasztott frizura és paróka a Figaró házasságából
Festve és ragasztva cseh stílusban
A levegőn száradó gyurmánál azonban először azt a technikát próbáltam ki, amit a játékbabáknál is alkalmaznak. Ez esetben azonban a fej tömör anyagból készült.
A kísérleti darabhoz hastag fonal dukál
Száradás után derül ki, működőképes-e az ötlet
A hajnak szánt fonal stabilan a helyén marad, bár nem fésültem át, csak igazgattam. Vagyis mondhatni a kísérlet eredményesnek bizonyult. Azonban az is biztos, hogy vékonyabb tincseket kell használni és jóval sűrűbben.
A textilből varrt bábú végtagjai jól mozgathatók és formálhatók, viszont nem rendelkeznek tevőleges súllyal, ezt az anyagba varrt, már kiszáradt gyurmával tudjuk ellensúlyozni. A fejet azonban továbbra is a törzshöz rögzítve kell el készíteni.
Vázlat a vegyes technikával készítendő bábhoz
A vázlaton a narancssárga elemek jelölik a levegőn száradó gyurmából készült részeket, kékkel a textil bevonatot, és fekete a drótot. Mint az a képen is jól látható, a végtagok is tartalmaznak egy-egy formára alakított gyurmaelemet, közvetlenül azonban csak a nyak, a fej és a lábfejek lesznek láthatóak, vagyis ezeket kell majd lefesteni és lakkozni. A kézfej ezúttal textilből fog készülni. A sötétkék vonalak a könnyed mozgáshoz nélkülözhetetlen varrásokat jelölik, melyek megegyeznek a kapcsolódási pontokkal. A rajz nem méretarányos, csupán a báb szerkezetét mutatja.
Az első lépés ezúttal is a különböző elemek elkészítése levegőn száradó gyurmából. Drótváz csupán az alsó lábszárakon és a fejet-törzset tartalmazó tömbhöz szükséges. A többi elem pusztán súlyként szolgál, ezért különösebb megformázást nem igényel. Az alsó lábszárba vájt két lyuk a textil pontosabb rögzítését szolgálja.
A végtagokhoz készített elemek
Fej, nyak, mellkas egyben
A következő lépés ismét a száradás. A törzs és fej vastagsága miatt ez legalább három-öt nap, csak ezután jöhet a festés, majd a lakkozás.
Elemek száradás, festés és lakkozás után
Az arc
A kész test elemekből összevarrva
A vegyes technikával készült marionett már jóval finoman mozgásra képes, bár itt is figyelni kell a súlyelosztásra. A nyak ugyan továbbra is merev, a kézfej esztétikáján pedig még van mit csiszolni.
A lakknak a kétnapi száradás elégségesnek bizonyult, ezek után nem maradt más hátra, mint a bekötések és a felöltöztetés. A ruhapróba során azonban kiderült, hogy a méretre készült nadrág mégsem megfelelő, így új nadrág készült, bővebb szárral, összehúzható zárással. Ezúttal azonban felvállalva az alsó lábszár egyenetlenségeit végül a figura egy térdnadrágot kapott. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a háziköntös teljességgel felesleges.
A kész báb: Friedrich
Mivel ez abszolút empirikus tevékenység, a készítési folyamat permanens fejlődésen megy át. Ráadásul az elkészítés és alkalmazás szinte két külön egységnek tekinthető, hiszen míg szárad a báb, addig szinte használhatatlan, vagyis csak a végső fázis után derülnek ki az apró turpisságok. Ha teljesen külön álló darabokból lenne összeillesztve, néhány felmerülő hiba könnyen orvosolható lenne, de a báb egyben készült, így ez a lehetőség nem kivitelezhető.
Az alkalmazási próba során, az alábbi észrevételeket tettem - ezeket mások és magam okulására sorolnám fel:
1, - Lábak: a lábfejnek súlyosabbnak kellett lennie, nem elég határozott a mozgása, illetve kevésbé jól mozgatható, mert a lépéskor nincs meg a megfelelő súlya; a lábszár hosszak közötti különbség megengedhetetlen, mert a különbség látható, és mozgatásnál is zavaró;
2, - Kezek: a kapcsolódások nem tökéletesek, a jobb kéz kissé nehézkesen mozog;
3, - Vállak: a kelleténél kissé szélesebbre sikerültek, legközelebb bele kell számolni a kapcsolódási pontokat;
4, - Nyak: már a ruhapróbánál nyilvánvalóvá vált, hogy rövid, pedig a testhez képest arányosnak tűnt. Ha a báb öltözéke a testanyagából lett volna kialakítva, és a mintázat csak rá lett volna festve talán ennyire nem ütközik ki;
5, - Fej: hasonló a probléma, mint a nyaknál, arányosnak tűnt, de egyértelmű, hogy végül kisebbre sikeredett, a fejnek és a felsőtestnek köszönhetően viszont a testsúly eloszlása megfelelőnek tűnik - leszámítva a lábnál jelzett hibát.
A bábúhoz használt öt zsinóros kereszt:
1. - fej, 2. és 3. - bal és jobb kéz,
4. és 5. - jobb és bal láb
A fentiek tükrében egyértelmű, hogy a drótokkal létrehozott kapcsolódási pontok nem tökéletesek, és a végtagok sem igazán jól megformálhatok, ha függesztett vázra készül a test. A levegőn száradó gyurma nagy előnye viszont a súlya, és hogy az arc jól megformálható. Vagyis nincs más hátra, mint ötvözni a textil és a gyurma jó tulajdonságait.
A bábok története kétségtelenül az időszámításunk előtti időkre nyúlik vissza, és ha úgy tetszik, a valamilyen módon életre keltett bábú története is több ezer éves, gondolok itt Gólemre. Ilyen messzire azért nem utaznék az időben, inkább csak az utóbbi kétszáz évből válogatva mutatnék be pár figyelemre méltó alkotást.
Az első Pinocchio - Enrico Mazantti 1883.
Kezdjük talán a mindenki által ismert Pinocchio figurájával, aki életét fából faragott marionettként kezdte, majd húsvér kisfiúvá változva folytathatta. Carlo Collodi regénye 1883-ban jelent meg - bár 1881-től folytatásokban jelent meg egy gyermekújságban -, amely dátum furcsa mód egybe esik Alekszej Tolsztoj születésével, aki rokonságban állt Lev Tolsztojjal és Turgenyevvel is.
Alekszej Tolsztoj szovjet-orosz szerző figurája történetünkben azért jelentős, mert 1936-ban adatta ki Aranykulcsocska című meséjét, melynek főhőse Burattino (a szó jelentése fabábú). Alekszej Tolsztoj az előszóban maga is bevallja, hogy gyermekkora kedvenc meséjét dolgozza felé saját szájíz szerint. Bizonyára több tanulmány foglalkozik a két mű közti különbségekkel, de a legfontosabb talán az, hogy Burattinótól boldog fabábúként búcsúzunk el a történet végén egy kevésbé érzelgős zárókép keretében. Burattino figurája számomra érdekesebb és izgalmasabb, mint Pinocchio, amit nálunk főként az 1940-es, Disney-változat fémjelez.
Burattino az 1963-as kiadás borítóján
Életkép a marionettek világából
E. T. A. Hoffmann művei folyamatosan szolgáltatnak alapanyagot a hálás utókornak mind a krimi, mind a sci-fi műfajában. 1816-as A homokember című novellája például több zenés mű forrása lett. Az egyik, talán legismertebb ezek közül Offenbach francia zeneszerző Hoffmann meséi című operája, melyet 1881-ben mutattak be.
Az opera keretes szerkezetű, ebbe ágyazódik be a három Hoffmann novella ihlette tragikus szerelmi történet - Hoffmann tragikus szerelmei. Az operában tökéletesen megalkotott, sziporkázó karakterekkel találkozhatunk, és a sors - vagy talán a zeneszerző - fintora, hogy szegény Hoffmannunk még is kissé vérszegényre sikeredett. A három epizódba azonos zenei karakterek jelennek meg, Offenbachnak viszont sikerült minden felvonásban új köntösbe öltöztetni őket. Számunkra most még is az első történet: Olympia, a lényeges, Hoffmann első szerelme. A valóságban a fiatal hölgy egy gyönyörűszép szerkezet, ami az emberi érzelmektől teljesen megzavarodik, végül pedig a pusztító féltékenység áldozatává válik - a darabokra tört szerkezet láttán jön rá Hoffmann, hogy szerelme tárgya valóban csak egy tárgy volt.
A Hoffmann meséit már a Salzburgi Marionett Színház is műsorra tűzte, képet azonban nem találtam róla.
Az élőszereplős előadásokban mindig babaszerű figurának ábrázolják Olympiát.
Olympia-jelmez egy holland előadásból
Olympia figurája Michael Meschke 1959-es bábfilmjében
Olympia áriája, technikailag sem könnyű darab
- egy szemfüles udvarlónak már ekkor feltűnhetett volna,
hogy valami nem stimmel a menyecskével
Szintén Hoffmann novellája ihlette Léo Delibes francia zeneszerző Coppélia című balettjét (1870), amely Hoffmann meséivel ellentétben valóban egy vidám darab. Bár a Coppéliát és a Hoffmann meséit is előszeretettel tűzik műsorra a színházak, ez utóbbi inkább tükrözi hűen Hoffmann világát, sikerült megőriznie misztikus drámaiságát - egy műben rögtön három katarzist is átélhetünk -, míg Delibes balettjében a báb pusztán csak egy eszköz.
Coppélia
Részlet a balettből
Ha már a zeneműveknél úgy adódott, hogy időrendben visszafelé haladunk, akkor itt essék szó Charles Adolphe Adam A nürnbergi baba című egyfelvonásos vígoperájáról, melynek szintén A homokember szolgáltatott alapot. Az 1852-ben bemutatott opera mindössze négyszereplős, története pedig igencsak eltér az előbbiektől. Jelen esetben ugyanis a főhősnő az, aki egy baba bőrébe bújik, de még a kellő pillanatban "visszaváltozik". Bár elsőre nem úgy tűnhet, azonban ez a történet is az ember be-nem-helyettesíthetőségéről szól.
A maga idejében divatosnak számító vígoperát manapság sajnos nemigen játsszák.
A zongoraátirat borítója
Részletek az operából ékes német nyelven
Egy "horror" borító
- sem a történettel, sem a zene stílusával nincs összhangban
Pikáns borító - oh lálá! -
Charles Adolphe Adam zeneművei között nem A nürnbergi baba az első, ami ilyen témát "feszeget", hanem az 1845-ös Márvány lány című háromfelvonásos balett, amit először Londonban mutatták be, majd két évvel később Párizsban. Bár Théophile Gautier-től eléggé negatív kritikát kapott a mű, a közönség igencsak lelkesedett érte. A történetet csak sejteni lehet a címből, pontos leírást eddig nem találtam, de népszerűségé bizonyítja az is, hogy Adele Dumilatre, a neves balerina táncolta a főszerepet az 1845-ös bemutatón.
Illusztráció a Márvány lányhoz,
1845. London
És maga a mű a kép forrása: https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b90691871.image
Végül pedig egy évszázados ugrással pillantsunk be a modern misztikus thriller műfajába!
2015-ben indult útjára az ITV által készített The Frankenstein Chronicles című minisorozat, mely az 1830-as években játszódik. Az első szezon főként William Blake és Mary Shelley mitikus figurája körül kering, egészen új szemszögből közelítve meg a Frankenstein-történetet, azonban szempontunkból az igen erősen Hoffmann-hatást tükröző második szezon érdekes.
Az élet-halál, teremtést kérdéskörében, melybe eddig főként humanoid alapanyagból dolgoztak a résztvevők, megjelenik a játékkészítő-játékgyűjtő figurája, aki egy Olympiához nagyon hasonló hölgyet alkot. A szépséges bábú ezúttal azonban abszolút háttérbe szorul az örök élet és az újrateremtés fényébe, bár kétségtelenül impozáns. A Laurence Fox által mesterien megformált Frederick Dipple több meglepetést is tartogat, és Olympia-mása nem is a kollekció legizgalmasabb darabja. Olympia bemutatása ugyanakkor fontos szerepet tölt be a cselekményben, és a melankolikusan drámai zenei aláfestés is Hoffmant juttatja eszünkbe.
A szerkezet megalkotásához nem árt egy kis női segítség:
a korszakra jellemző, kevésbé favorizált tudós nő karakter
