Világszerte több utca viseli a kalandornak tartott felfedező és újító gróf Benyovszky Móric Ágoston Aladár nevét, a lengyelek egy matt-lépést neveztek el róla, sőt, egy teherhajót is - egészen pontosan kettőt.
A Beniowski nevű teherhajóról készült privát fotó 1950-ből
Az 1905-ben vízre bocsátott Beniowski teljes hossza 92,4 m, szélessége 11,7 m. Életútja azonban 1954-ben véget ért. Pár évvel később épült egy másik teherhajó, mely szintén a Beniowski nevet viselte, és ez utóbbiról pontos feljegyzések találhatók a Polish Ocean Lines Inc. oldalán.
Az új Beniowski,
amely 1960 és 1971 között hajózott lengyel lobogó alatt
Az 1960-ban Hollandiában (Vlissigen) épült dízer motorral ellátott teherhajó, teljes hossza 157,5 m, teljes szélessége 20,1 m, bruttó hordképessége (teljes teherbírás) 12 395 TWD, maximális sebessége 16 csomó (1 csomó = 1,852km/h).
Méltó darabja lehetne a Londoni rémtörténetek az Eltemetett sorozatoknak, de annyi minden kötődik hozzá, annyira sokrétű, hogy reménytelen vállalkozás volna, ha pusztán egyetlen bejegyzés készülne róla. A beugró után, amiben megismerhettünk pár olyan filmet, melyben már összehozták a horrorirodalom klasszikus figuráit, íme az újkor szülötte - hogy szörnyszülött vagy torzszülött, döntse el mindenki maga.
Minden lényeges karakterünk látható ezen a tablón:
dr. Frankenstein, Dorian Gray, Frankenstein szörnye No. 1,
a farkasember, a médium-boszorkány főhősnő,
a vámpírvadász, hűséges szolga, gonosz banya és a kissé piperkőc tudós
A három szezont megért sorozat karaktereiről, azok előéletéről bővebben folytatásokban, most nézzük az extrákat. A cselekmény az első szezonban zseniálisan ível felfelé, a másodikban igyekszik tartani ezt a szintet - vannak kivételesen jó pillanatok -, a harmadikban felejtős - eléggé rányomta bélyegét a befejezésre a szükségszerűség, akárcsak a Hannibal esetében. Az izgalomfaktor ezzel egyenesarányban változik, bár mindvégig van egy alaprezgés. Sajnos a végére számos kérdés marad megválaszolatlanul - talán a folytatás reményében - ám ez kissé dühítő.
A képi világ egyértelműen a dark felé stagnál, akárcsak a zene. Ez utóbbiért köszönet a lengyel származású Abel Korzeniowskinak, aki egyébként számos filmnek hozott sikert. Korzeniowski mesterien ültette át a gótikus hangulatot főként hegedűre a zaklatott ritmusú dinamika és a még hallgathatóságon belül maradó disszonancia ötvözésével - bár érzek a dallamvilágban némi zimmeres hatást, ami egyáltalán nem baj, meg némi Torchwood utóhatást.
Visszatérve a képi világra, a sötét tónusokon és a bőség éjszakai jeleneteken kívül a motívumrendszer se éppen egy Disney. Talán kezdhetnénk azzal, hogy főhősnőnk jelképe a skorpió, ami pókszerűségén kívül csinos méregtüskével rendelkezik, és mint tudjuk, ezzel képes akár saját maga elpusztítására is. Láthatunk még pók-, patkány- és békainvátziót, bár a Dorian Graynak beígért két kígyó végül csak nem kerül elő. A különböző sátáni teremtmények mellett lesznek még preparált állatok és holttestek is bőséggel - új életre keltettek és nem keltettek egyaránt.
Ezekből kiindulva a néző már sejtheti, hogy nem lesz egy humorvágta, és az igazat megvallva, ha visszagondolok, nemigen emlékszem olyan pillanatra, amikor felnevettem volna, bár volt egy-két gúnyos mosolyt fakasztó pillanat - pl. Angelique halála.
Londoni életkép a boncteremből
A kosztümök, díszletek, a háttér és special effectek színvonala messze kimagaslik a hasonszőrű sorozatok közül, és rossz nyelvek szerint ez okozta a vesztét is, hiszen ehhez elég magas költségvetés társult. Bár csekély vigaszt nyújthat az alkotónak, de talán később épp ez a minőségi kivitelezés fogja kiemelni a Londoni rémtörténetet a többi közül.
Egy "világos" kép
A sorozat műfaji meghatározása horror dráma (dark fantasy, thriller), és csak halkan jegyezném meg, hogy a Hannibal hangulatát tekintve hozzá képest kedélyes egy darab - mondjuk az is tény, hogy a Hannibalnak megvolt a maga sajátos humora. Londonban a borzongás, a feszültség és a drámaiság sajátosan ötvöződik nem is beszélve az érzelmekről. És ha már az érzelmek szóba kerültek, a sorozat sajnos felvette azt a manapság divatos - vélhetőleg nézőcsalogató trükknek szánt - szokást, hogy a történet szövevényét gyakori ágyjelenetekkel tarkítja. Szerencsére arra azért ügyeltek a forgatókönyvírók, hogy ezek cselekményszövésileg jól alá legyenek támasztva, de érdekessége ezeknek a jeleneteknek, hogy az élvezetes eseményért - akár beteljesült, akár nem - mindig nagy árat kell fizetni, ha nem is másnap reggel, de hamarosan biztosan.
Csábító vágyak
Történelmi hátterünk kissé nehezen beazonosítható, de nagyjából az 1890-es évek vagy századforduló lehet. Megtalálunk itt mindent, ami a korra jellemző: spiritiszta szeánsz, viaszbabák panoptikuma, bábuk és babák, horrorszínház, pszichiátriai intézet, egyiptológiai kiállítás és a jó öreg természetrajzi múzeum. Mindezek közös jellemzője, hogy semmi sem az, aminek látszik, és senki sem az, mint amire elsőre gondolnánk.
Jobb, ha most rágyújtasz!
A Londoni rémtörténetek egyébként azon sorozatok közé tartozik, amit kénytelen az ember együltő helyében végignézni - bár ezt csak kisebb-nagyobb megszakításokkal tudja véghez vinni -, egyszerűen nem lehet abba hagyni.
Ahogy nálunk futott Londoni rémtörténetek (2014-2016) - eredeti címen Penny Dreadful - egy angol-amerikai fantasy-horror-thiller - nagyon dark - sorozat, amely az idők szavára hallgatva majd' minden klasszikus horror figurát magába gyűjtött. Ez persze nem túl eredeti ötlet, mert Hollywoodra is igaz, hogy "nincs új a Nap alatt". Már a horrorfilm történetének hajnalán találkozhatunk hasonló ötlettel a Frankenstein háza fémjelezte opuszban, amelynek több feldolgozása is akad. Mielőtt tehát rátérnék az újkori sorozat kivesézésre, néhány korai alkotást szeretnék bemutatni.
Szokás szerint kissé messziről kezdem, de nyugalom, előbb-utóbb el fogunk jutni a célig, ezt megígérhetem.
Dracula háza 1945-ben
válogatott rémségekkel várja, akik arra tévednek
Miután a klasszikus figurák, mint Drakula és Frankenstein szörnye, már túl voltak a nagy entrén, visszatértek különböző történetekben - hol menyasszonyt kaptak, hol lányuk folytatta hátborzongató rémtetteiket -, a B-kategóriás Hammer-movie-k kezdte sablonossá válni, az alkotóknak tehát új ötlettel kellett előrukkolniuk, ezért összeugrasztották kedvenc karaktereinket. Így született meg a Franlenstein háza 1944-ben, melyben Boris Karloff immár nem a szörnyet, hanem a szörnyet létrehozó doktort alakítja. Erre úgy mond válasz gyanánt 1945-ben került a mozikba a Dracula háza (House of Dracula) - a két film lényegét tekintve nem tér el egymástól leszámítva azt, hogy ez utóbbi szerényebb költségvetéssel készült, mert nem szerepelt benne egyetlen nagy sztár sem.
A történetben találkozhatunk őrült tudóssal, ördögien ravasz vámpírral, gyötrődő farkasemberrel, Frankenstein otromba, de jólelkű teremtményével, testben torz, de lelkében ártatlan naivával. Hogy mit hoztak ki ebből a film készítői? Egy hagyományos B-kategóriás mozit. Szórakoztató, de nem túl eredeti történetet, sablonos lezárással. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes megnézni, hiszen filmtörténeti csemegének számít.
Az őrült tudós és a gyámoltalan teremtmény
A gyötrődő farkasember és az őt ápoló nővérek
A szépség és szörnyeteg egy testben
Na, vajon ki lehet ez a sármos, cilinderes fickó?
Persze, hogy Dracula!
A Hammer-movie-k alkonya után a téma feledésbe is merült, majd a '90-es évek horror reneszánsza után került ismét képernyőre került, ezúttal azonban mini tévé-sorozat formájában. Az 1997-ben újragondolt Frankenstein háza azonban egészen más, mint elődei.
Frankenstein háza 1997-ben sem sokkal barátságosabb
Az NBC által készített minisorozat stáblistáján angol és amerikai - kanadai - nevekkel találkozhatunk. A karakterek alapvonásai itt sem változtak, azért finomodtak kissé. Főgonoszunkat, a vámpírt ezúttal Greg Wise alakítja, akit az Értelem és érzelemben (Sense and Sensibility 1995), egy Marple-epizódban (Toward Zero 2007) és néhány pillanatra a Johnny Englishben (2003) is láthattunk. Itt azonban jóval izgalmasabb alakítást nyújt, és kiváló érzékkel hozza a kissé érzékeny, de kíméletlen, pszichopataszerű vámpír figuráját. Alakításán érezhető a Gary Oldman-féle kifinomult erőszakosság, ugyanakkor előrevetíti a Gerald Butler által domborított 2000-es Drakulát. Wise ezzel beírta magát a vámpírok nagykönyvébe. Zárójelben teszem hozzá, hogy Hirtling István szinkronhangja külön pontot érdemel.
Civilben és nappal elegáns üzletember...
...de jobb, ha nem futsz össze vele éjjel
A női főszerepbe - és lényegében itt az igazán új fordulat - nem a szokásos naiva került, hanem egy erős karakter, aki pechjére vérfarkas-fertőzésben szenved. Míg a gonosz a főhősnő ezen oldalát igyekszik kihozni, a pozitív szereplők azon munkálkodnak, hogy megőrizze emberi mivoltát. A vérfarkaslány szerepében pedig Teri Polo látható, akit Az operaház fantomjából már jól ismerünk, és aki számos drámai és horror-thriller szerepet tudhat maga mögött.
Ha előtör a vérfarkas vér
Emberként barátnők, később azonban egyértelművé válik,
hogy nem lehet barátság vámpír és vérfarkas között
A mellékszerepekben is számos nagy névvel találkozhatunk. Például az X-aktákat, Vészhelyzetet, sőt a Psycho-mozikat is megjárt CCH Pounder, vagy a főhősnő barátnőjét alakító Jorja Fox, akit szintén láthattunk a Vészhelyzetben, a CSI-ban (Las Vegas), illetve a Frankenstein barátját játszó félhajléktalan filozófus, Richard Libertini. Kiemelném még Karen Austint, aki szintén a jó szereplők táborát erősíti, és aki zseniális alakítást nyújtott korábban dr. Paula Hallként a Columbo-sorozatban. Persze van egy futottak még kategóriás pozitív főhősünk, egy jóképű rendőrtiszt, aki a maga érdektelen mivoltában keményen küzd a gonosz ellen.
A modern Frankenstein-szörny és barátja
Hősünk - nem egy markáns egyéniség
A szörnypartit, mint általában, ezúttal is a vámpírkarakter hozza össze, bár azt még ő sem sejti, mi lesz a vége. A '97-es Frankenstein háza, jó kis horrorfilm lett, bár méltatlanul elhanyagolták, pedig kiváló színészi munka és pár újszerű gondolat jellemzi.
De Frankenstein és Drakula háza után van még egy film, ami témáját tekintve idekívánkozik, egy kevésbé ismert, de annál érdekesebb csemege a Doktor X visszatér (Return of Doctor X) 1939-ből. Ebben a fekete-fehér moziban is van őrült tudós, vámpírság meg sok egyéb. Különlegessé azonban azt teszi, hogy a halálból visszatérő Doktor X-et Humphrey Bogart alakította - ez az egyetlen horrorfilm, amelyben játszott. Akik csak a prebrucewillises akcióhős énjét ismerik, azok kissé megdöbbenhetnek, de akik tudják, hogy milyen kiváló drámai színész, azok élvezettel adóznak a filmben nyújtott alakításának. Bogart hátborzongatóan jól játssza ugyanis a karaktert, még ha maga a történet nem is túl érdekfeszítő.
Doktor X rendelőjében új páciensekre vár
Hogyan is készül az a smink?
Természetesen cigarettázás közben!
A film minden lényeges eleme egy képen: egzotikus arcú szépség,
Joachim Peiper SS-Standartenführer is the 1st Leibsandarte Adolf Hitler Waffen-SS Panzerdivision's officer was not only respected by comrades but the Allies too - which played an important role in the Trial of Malmedy too. Peiper was one of those officer whom their solders trusted blindly, and who followed them in return, always stood by his men and shared in their war life even under the worth conditions. Peiper's character was appeared in several biographical books as well as in the well-known movie The Battle of Bulge. Also MG Comics kept a memento of him through their popular black and white manga.
Jochen Peiper - a colored front page...
...and a black and white one
MG Comics appears to be a mistical publisher as there aren't any information them about it but you can find a huge number of their mangas. MG published besides the traditional manga types - mainly sci-fi ones - also a series about the Second World War. This series has two story lines: the first one is tells about the Japanese Fighter Pilots and Kamikazes, the second one about the German Panzer Aces and Divisons. From this second German type I find four mangas implying Joachim Peiper.
About Joachim Peiper in a nutshell with some pics
The dramatical drawings are made
more living by contemporary photographs
Editors took care of details so much
that they also added explicit maps,
and before each battles one can find
the 1st division's exact equipment like on the pages above
And when talking about equipment,
so we can also find the good old Panzerfaust as well
The drawing style of this manga is rather European not the typical Japanese one, that isn't the traditional manga as we know it. Also the book is typically European, so you can read it from left to right. As one looks at the pages they will recognize the well-knowed photos of Peiper and their comrades.
A well-knowed photo about the Eastern Front (Russia)
A stolen moment from the Trial of Malmedy
Reunion with comrades after the war - and death row -
The frame story is based on the days of July 13th-14th of 1976, in which you can also find a mention of Peiper's military carrier, the Tial of Malmedy, and some photos of the life after the war. The well edited story offers excellent dramatical style but also has homorous moment.
Awakening after a long night when painting the town red - soldier joke
The first pages and pics of the comic set dramatical tone of the story which makes the end more shocking.
Peiper wants to know his family is safe but he is ready to die
After the killers appear there is a dramatical cut
and we see the beginning of a new life in united Berlin
It's interesting - or perhaps not at all - that this comics was only published in Japan although the time has come to clean up misbeliefs like "all Germans were nazis" - since Peiper himself wasn't even a member of the nazi party. But we know well: history is written by the winners...
Joachim Peiper SS-Standartenführer, az I. Leibstandarte Adolf Hitler Waffen-SS páncélos hadosztály tisztjének személyét nem csupán a III. Birodalomban, de a szövetségesek sorai között is tisztelet és megbecsülés övezte, ami a Malmedy-per is fontos szerepet játszott. Peiper azon tisztek közé tartozott, akit katonái vakon követtek, aki kitartott mellettük, osztozott velük a nehézségekben a legdrámaibb körülmények között is. Karakterét számos életrajzi munka dolgozta fel, A halál 50 órájában a filmművészet megörökítette, és MG Comics is emléket állított neki a maga, fekete-fehér mangás módján.
Jochen Peiper - védőbortó...
...és ami alatta van: feketén-fehéren
Az MG Comics kissé misztikus mangakiadó, nemigen található róla információ, az általa kiadott képregények viszont bőséggel fellelhetők. Az MG a hagyományos mangafajtákon kívül - főként sci-fi műfajában - egy II. világháborús sorozatot is kiadott. A japán vonal nem túl meglepő módon repülőpilótákról és kamikázékról, a másik vonulat pedig a német páncélosokról szólnak. Ez utóbbiból eddig négy részt sikerült felkutatnom, és ennek a sorozatnak egyik darabja a Joachim Peiper életét feldolgozó manga is.
Joachim Peiperről röviden
A drámai hatású rajzokat
korabeli fotókkal tették még életszerűbbé
A szerkesztők gondosan ügyeltek a részletekre,
így a képregényben térképek is találhatók,
az ütközetek előtt pedig a fentihez hasonlóan
a hadosztály pontos összetétele és felszereltsége is megtalálható
És ha már a felszereltség szóba került,
nem maradhatnak el az apró részletek sem,
mint például a jó öreg panzerfaust
A képregény rajzstílusa inkább európai ízlést tükröz, nem a jellegzetes "mangastílusban" készült. Már maga a könyv is inkább nyugati, balról jobbra olvasandó. A rajzok között számos fotót fel lehet ismerni, mint ahogyan maguk a készítők is több fotót dolgoztak bele a képregénybe - lásd fentebb.
Ismerős kép az orosz frontról
Egy kocka a Malmedy-perből
Veterántalálkozó a háború - és a siralomház - után
A történet keretét 1976. július 13-14 adja, melyben szépen belesimul a Peiper katonai karrierjét taglaló rész, kiegészítve a Malmedy közjátékkal, és pár életképpel a szabadulás után. A kiváló dramaturgiával megszerkesztett történet azonban tartalmaz humoros elemeket is.
Ébredés egy részeg éjszaka után - katonatréfa
Mindazonáltal a történet drámaiságát már a kezdőképsorok megadják, amit a furcsa lezárás tesz még megdöbbentőbbé.
A halálra készülő Peiper szeretné családját biztonságban tudni
A gyilkosok felbukkanása után drámai snitt,
és egy új világ kezdete az újra egyesített Berlinben
Érdekes - vagy talán nem is annyira az -, hogy ez a képregény Japánban jelent meg és nem Európában, pedig ideje volna helyretenni az olyan tévhiteket, mint "minden német náci" - Peiper mellesleg még csak nem is volt párttag. De jól tudjuk a történelmet a győztesek írják...
Az elsősorban impresszionista hatású tájképeiről, portréiról és jellegzetes csavargóiról ismert báró Mednyánszky László (1852-1919) nem is annyira mellesleg a magyar kriegskunst egyik legkiemelkedőbb alakja.
Báró Mednyánszky László
Mednyánszky művészetére iskolái (Párizs, Berlin) éppoly markáns hatást gyakoroltak, mint azok a személyiségek, akikkel személyes kapcsolatba állt (Munkácsy). Festészetében főként a már említett impresszionizmus, és sajátos realizmusa jellemző - ez utóbbi nemcsak a formanyelvben, de a témaválasztásban is markánsan tükröződik. Önzetlen, humanitárius jelleme közismert volt, innen ered az a szociális érzékenység is, amely realista stílusát csiszolta.
Klasszikus példa:
Piros kendős asszony havas híddal (1880-as évek)
- a tér oly hatalmas, míg az ember oly parány -
Mednyánszky a háború kitörésekor azonnal jelentkezett frontszolgálatra, de kora miatt - ekkor 62 éves volt -, nem sorozták be. Végül különleges engedéllyel az Új Idők és a Budapesti Hírlap rajzolójaként még is kiutazott a frontra. Bejárta, a szerb, a galíciai és az orosz frontot, rajzokat és vázlatokat készített, melyeket bécsi, illetve budapesti műtermében fejezett be. Képeit a Sajtóhadiszállás kiállításain - 1914-ben, a háború kitörése után alapított, kezdetben haditudósítókból álló, majd művészeti részleggel is rendelkező szervezet -, majd a bécsi Künastlerhausban mutatták be.
A rá jellemző látásmóddal és érzékenységgel közelítette meg ezt a témát is, így a háború dicsősége helyett képein az embertelenség, kiszolgáltatottság és az elmúlás jelennek meg. Készített portrékat - olykor megrendelésre -, életképeket, átvonuló katonákról, hadmozdulatokról, hadifoglyokról is.
1916-ban művész csoportját Bécsbe helyezték, így ő is ott dolgozott, de a következő évben ismét a fronton találjuk. Utolsó éveiről kevés feljegyzés maradt. Feltételezhető, hogy a fronton szerzett vesebajból nem tudott kigyógyulni, és 1919 áprilisában Bécsben halt meg.
Táborozás Mednyánszky-módra:
hatalmas tér, melyben szinte feloldódik az ember
Sebesült katona - emberi tónussal
Katonaportré
Szerbiában - vázlat-változat
"Mednyánszky életéhez számos anekdota kapcsolódik. Nem kivétel ez alól korszakunk sem: 'A háború vége felé hosszú hónapokat töltött az olasz fronton, nem hátul, a törzsnél, hanem az első vonalban, gyakran a legvadabb ágyú- és puskapárviadal közepette. Jellegzetesen nyurga figuráját, kackiásan felcsapott huszársapkáját a front mind a két vonalán jól ismerték. Igen: a frontnak mind a két oldalán, hiszen az olasz arcvonal egyes részein kavernák, lövészárkok aránylag közel voltak egymáshoz, s az olaszok is rokonszenves érdeklődéssel figyelték a művészt, aki ihletett hévvel, a munkától elragadtatva készítette rajzait, vázlatait, és egy-egy sziklaoromra kitelepedve, fittyet hányt a fütyülő golyóknak. Történt pedig, hogy az olasz oldalon támadásra készülődtek. De mielőtt a Doberdó tájainak egyik hírhedt pergőtüzét megindították volna, a tüzérségi megfigyelőben gubbasztó talján tiszt észrevette a nyugodtan rajzoló Mednyánszkyt. A művész iránt érzett tisztelet és lelkesedés kissé túllódította az olaszt a fegyelmi szabályzaton, mert kezéből tölcsért formált, és harsány hangon átkiáltott a magyar vonalba: - Öreg festő, menjen hátra, mindjárt tüzelünk...! Mednyánszky barátságosan visszaintegetett, és teli torokból, szép olasz szóval válaszolt az ellenséges hadfinak: - Grazie mille, uraim! Icipici kis türelmet kérek, una piccola pazienzia... néhány vonás csak... mindjárt befejezem a képet... Így .. Most már lőhetnek... köszönöm!' (Békés István)"*
Lövészárok-variáció (vázlat)
Lövészárok, a már kiforrott változatban
Elfoglalt orosz lövészárok,
de akár Verdun mellett is készülhetett volna
- no comment -
Forrás:
* "Így! Most már lőhetnek... Köszönöm!" Mednyánszky László, Farkas István és Nagy István atz I. világháborúban, a Kecskeméti Katona József Múzeum kiadványa 2014.
