A Berlin Noir Penguin-es borítója ízig-vérig "noir".
Idén jelent meg kicsiny hazánkban - némileg megkésve - Philip Kerr Berlin Noir sorozatának első része a Halálos március, amely eredeti nyelven még a múlt században, 1989-ben látott napvilágot. Milyen lenne, ha Philip Marlowe nem Los Angelesben, hanem Berlinben élne és Bernhard Günthernek hívnák? Pont ilyen! És mivel csak ismételni tudnám, amit mások már leírtak Raymond Chandler és Dashiell Hammett méltó utódjáról, a skót származású Philip Kerr-ről, mással folytatom.
A környezet az 1936-os olimpiára készülő Berlin annak minden szépségével és árnyoldalával - Bernhard Günther rögtön megjegyezné, hogy szépség az nem sok volt benne. Kiváló korrajz és egyedi humor jellemzi a művet; véresen komoly, mégis mosolyra késztet - vagy éppen harsány nevetésre. Részesei lehetünk a berlini hétköznapoknak pótkávéstól, gestapostól és göringestől. Nincs menekvés! A letehetetlen jelző esetünkben nem csupán üres fázis, egyszerűen muszáj a végére járni az olvasó lelki nyugalma érdekében, nincs idő kivárni a másnap reggelt két fejezet között. A végén pedig jön a nem várt jeges víz még hozzá egy jó nagy vödörrel, és pont olyan képet vágunk, mint Jack Nicholson a Kínai negyed zárójelenetében. Ez van. Ez a Berlin Noir.
De hol a folytatás?
A magyar kiadás borítója sötét, nyomasztó, némileg hatásvadász,
de mindenképpen figyelemfelkeltő -
a felhőkbe ágyazott önkényuralmi jelkép azonban kissé félrevezető.
Néhány kritikai észrevétel a magyar kiadáshoz.
A mű eredeti címe "March Violets" vagyis a későn ébredő "Márciusi ibolyák", bár nem lett volna annyira hatásos, mint a magyar változat, de jóval kifejezőbb, főként annak tükrében, hogy a történet során számos utalást talál az olvasó ezekről a "virágszálakról". Jó nagy adag irónia is rejlik ebben a nemzetszocialista technikus terminusban, ami tökéletesen illik a Berlin Noir hangulatához, de érdeklődés hiányában ez most elmarad.
Sajnos sem a fordító, sem az őt kontrolláló személy - ha volt olyan - nem olvasott zsenge éveibe Rejtőt, mert különben nem fordulhatott volna elő, hogy bármely egyenruhás összecsapja a "sarkát", hiszen a légiós regények csak úgy zengenek a bokacsattogástól. Néhol más képzavarok is felütötték fejüket, de csak szerényen, mint a márciusi ibolyák. Azt viszont jó lett volna eldönteni, hogy a megszólítások és titulusok hogyan szerepelnek. Ha már lefordítják, legyen magyaros a sorrend, viszont, ha megtartják az eredeti német kifejezést, a németes sorrendet se ártana, csak az illúzió kedvéért - és ha lehet ne keverjük a kettőt.
A spanyol változat a '30-as évek stílusában készült, művészi, plakátszerű,
mégis magával ragadó - olyan Poirot-s.
Egyszerűen stílusos és kész!
Mint kiderült az HBO Tom Hanks főszereplésével sorozatot akart készíteni a Berlin Noir-sorozatból, de szerencsére eddig nem tudták tető alá hozni a dolgot. Ismerve az HBO saját gyártású sorozatait, talán ez jobb lenne, ha így is maradna. Persze más lenne a helyzet, ha a az angol ITV (Poirot-sorozat, Houdini and Doyle) vagy az amerikai A&E (Those Who Kill) vette volna meg a jogokat vagy esetleg Bryan Fuller (Hannibal).
Mindezek ellenére és ezekkel együtt is izgatottan várjuk a következő kötetet magyarul!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése