Rendszeres olvasók

2015. április 19., vasárnap

Bicska Maxi

Bicska Maxival még gyerekfejjel ismerkedtem meg egy Márkus László-lemezen, amit azóta rongyosra hallgattam. A Cápa dal nem csak az oldal első száma volt, de a kedvencem is, bár akkoriban néhány sort nem igazán értettem - azóta már sikerült megfejteni az értelmüket. A hangulat belém ivódott, nincs menekvés! Később a debreceni zenei könyvtárban bukkantam rá egy másik lemezre, ezen hallottam először az Ágyú dalt. Akkor kezdjük is ezzel!



Bicska Maxi szerepében Gábor Miklós, a duettben partnere Márkus László (1965)



 Sokan az Addams Familyből, mások a Pókasszony csókjából vagy A pestisből ismerik.
Kiváló drámai színész és komikus volt, és tökéletes Bicska Maxi.
Raul Julia Mack the Knife (1989)



Szerencsénkre azért ma is akadnak tehetségek, és ki más énekelhetné az Ágyú dal:
Szabó P. Szilveszter és Dolhai Attila 2010

 

Németül is hátborzongatóan jó!

A Cápa dal! Ó, igen!
Különös karriert futott be, majdnem olyan különöset, mint az Alabama Song, amit furcsa mód The Doors-verzióban ismer a nagyérdemű. Louis Armstrongtól kezdve Robbie Williamsen keresztül egészen Micheal Buble-ig számos előadó énekelte a saját stílusában.
Az alábbiakban néhány kiemelkedően érdekes feldolgozást válogattam össze a teljesség igénye nélkül.


Mackie Messer: Ute Lemper kissé drámai, de igazán Brechtes.
A német nyelv sajátos akusztikáját maximálisan kihasználja.



Bobby Darin swingesre szelidített, társastánc változata lendületes és egyéni.
Több későbbi előadó ezt a stílust igyekszik variálni.


Nem maradhat ki Frank Sinatra sem,
aki maga is félig-meddig egyfajta Bicska Maxi.
És különben is...

Ajánlott oldal:

2015. április 12., vasárnap

Philip Kerr - Berlin Noir

A Berlin Noir Penguin-es borítója ízig-vérig "noir".

Idén jelent meg kicsiny hazánkban - némileg megkésve - Philip Kerr Berlin Noir sorozatának első része a Halálos március, amely eredeti nyelven még a múlt században, 1989-ben látott napvilágot. Milyen lenne, ha Philip Marlowe nem Los Angelesben, hanem Berlinben élne és Bernhard Günthernek hívnák? Pont ilyen! És mivel csak ismételni tudnám, amit mások már leírtak Raymond Chandler és Dashiell Hammett méltó utódjáról, a skót származású Philip Kerr-ről, mással folytatom.
A környezet az 1936-os olimpiára készülő Berlin annak minden szépségével és árnyoldalával - Bernhard Günther rögtön megjegyezné, hogy szépség az nem sok volt benne. Kiváló korrajz és egyedi humor jellemzi a művet; véresen komoly, mégis mosolyra késztet - vagy éppen harsány nevetésre. Részesei lehetünk a berlini hétköznapoknak pótkávéstól, gestapostól és göringestől. Nincs menekvés! A letehetetlen jelző esetünkben nem csupán üres fázis, egyszerűen muszáj a végére járni az olvasó lelki nyugalma érdekében, nincs idő kivárni a másnap reggelt két fejezet között. A végén pedig jön a nem várt jeges víz még hozzá egy jó nagy vödörrel, és pont olyan képet vágunk, mint Jack Nicholson a Kínai negyed zárójelenetében. Ez van. Ez a Berlin Noir.
De hol a folytatás?

A magyar kiadás borítója sötét, nyomasztó, némileg hatásvadász,
de mindenképpen figyelemfelkeltő -
a felhőkbe ágyazott önkényuralmi jelkép azonban kissé félrevezető.
 
Néhány kritikai észrevétel a magyar kiadáshoz.
A mű eredeti címe "March Violets" vagyis a későn ébredő "Márciusi ibolyák", bár nem lett volna annyira hatásos, mint a magyar változat, de jóval kifejezőbb, főként annak tükrében, hogy a történet során számos utalást talál az olvasó ezekről a "virágszálakról". Jó nagy adag irónia is rejlik ebben a nemzetszocialista technikus terminusban, ami tökéletesen illik a Berlin Noir hangulatához, de érdeklődés hiányában ez most elmarad.
Sajnos sem a fordító, sem az őt kontrolláló személy - ha volt olyan - nem olvasott zsenge éveibe Rejtőt, mert különben nem fordulhatott volna elő, hogy bármely egyenruhás összecsapja a "sarkát", hiszen a légiós regények csak úgy zengenek a bokacsattogástól. Néhol más képzavarok is felütötték fejüket, de csak szerényen, mint a márciusi ibolyák. Azt viszont jó lett volna eldönteni, hogy a megszólítások és titulusok hogyan szerepelnek. Ha már lefordítják, legyen magyaros a sorrend, viszont, ha megtartják az eredeti német kifejezést, a németes sorrendet se ártana, csak az illúzió kedvéért - és ha lehet ne keverjük a kettőt.

A spanyol változat a '30-as évek stílusában készült, művészi, plakátszerű,
mégis magával ragadó - olyan Poirot-s.
Egyszerűen stílusos és kész!

Mint kiderült az HBO Tom Hanks főszereplésével sorozatot akart készíteni a Berlin Noir-sorozatból, de szerencsére eddig nem tudták tető alá hozni a dolgot. Ismerve az HBO saját gyártású sorozatait, talán ez jobb lenne, ha így is maradna. Persze más lenne a helyzet, ha a az angol ITV (Poirot-sorozat, Houdini and Doyle) vagy az amerikai A&E (Those Who Kill) vette volna meg a jogokat vagy esetleg Bryan Fuller (Hannibal).

Mindezek ellenére és ezekkel együtt is izgatottan várjuk a következő kötetet magyarul!

2015. április 11., szombat

Otokojaku - megjelenés

Csak nyugalom! Dőljön hátra, és helyezkedjen el kényelmesen.
Ha esetleg más darabra szólna a jegye, ne lepődjön meg,
mert a színházban, ahol Edward Williams játssza a főszerepet, bármi megtörténhet!
Függönyt fel! Színpadra!


Már kapható:

Kandzsi - Otokojaku

Mit is láthatunk az Otokojaku borítóján?
Ezúttal nem túl bonyolult a feladvány, hiszen maga a cím szerepel ott.





Otoko - férfi (pusztán a nem megjelölése, helyesebb volna inkább férfiúi-nak fordítani, mivel a férfi, mint férfiember az 男の人 - otoko no dzsin), jaku - szerepe.
Párja az Előszóban is említett muszumejaku (nő- vagyis inkább női szerep):