Az élet császára

 Elöljáróban annyit, hogy egy környezetvédelmi pályázatra készült Ne szemetelj! témakörben, sajátos szemszögből, talán kevésbé szájbarágósan és kevésbé nyuszikásan. Mivel nem nyert és újra sem játszhat, közzéteszem. Íme!

A kép forrása:

http://svajcisapka.blogspot.com/2016/05/ne-szemetelj.html

Ez volt az utolsó korty energiaital, a piros dobozos. Mindig ezt itta, mert Bruce Willis reklámozta, az pedig kemény csávó. Szabó Béci összegyűrte a dobozt, csak úgy lazán, végül egy hanyag mozdulattal a szemetes mellé hajította.

– Fiatalember, szedje fel! – kiáltott rá utánozhatatlan, a sztratoszféráig elhatoló hangján Szűcsné, a lakók réme. Egykor köjálos, jelenlegi minőségében a közös képviselő anyósa.

Béci flegmán végigmérte az öreglányt.

„Ki vagy te, nyanya?”

Omega órájára pillantott – James Bond-dizájn –, itt az idő. Béci ügyet sem vetve a vénség kántálására, beszállt a BMW-be és elfordította a slusszkulcsot. Hogy miből élt és miből futotta erre a pöpec verdára? Nem nagy talány. Olykor elvitt ezt-azt ennek-annak, mint Jason Statham. Ezzel a szöveggel kábította a csajokat, ha kérdezték – persze nekik arról sosem mesélt, hogy rendszeresen viszi a főnök anyósát pedikűröshöz. Délután viszont egy kényes csomagot kellett volna leszállítania, amit a Móriczon adnak át fél óra múlva. Ennyi idő alatt simán odaér.

Béci persze nem aggódott, mert határozottan sikerszériát futott. Délelőtt végigszáguldott a Soroksárin a buszsávban, két vidéki járatot és egy 23-ast kevert le, a Közvágóhídnál meg sikerült bevágódnia egy mentőautó elé. Na, ki az élet császára? Béci!

Lassan csorgott lefelé a Bartókon, néha unalmában oldalra fordult, a járdán sétálókat figyelte, főként a dögös csajokat. Minél kevesebb ruha, annál kellemesebb látvány!

Hé! Várjunk csak!

Béci önkéntelenül is a fékre lépett. Tőle pár méterre ugyanis éppen akkor vett át egy fémtáskát egy fekete, sport Mazdában ülő alak. Az hagyján! De attól a fazontól, aki éppen Bécire várt.

Az a tetű Kassai! Hogy rohadna meg! Hát nem lenyúlta Béci melóját?

Nehezen, de Béci tudta tartani a tempót, és követte a Mazdát végig a Bartókon, át a Szabadság hídon egészen a Kálvinig. Semmi kétség! Az a tetű valahogy kiszimatolta a dolgot, és Béci orra elől csaklizta el a cuccot. Ha ezt a főnök megtudja, hát nem lesz túl boldog. Bécinek nehéz lesz kimagyarázni, ami történt. A Mazda eközben rákanyarodott az Üllőire. Béci pontosan tudta, mi a végállomás, hogy a fémtáska a Corvin Plaza parkolójában cserél majd gazdát. Könnyű meló, nagy lóvé lett volna.

Kassai, ez a kis görény, kiszállt a kocsiból. Vékony, akár egy táncos lány, nem olyan férfiasan kigyúrt, mint Béci. Mindig valami zakó volt rajta, ezért úgy nézett ki, mint egy kezdő jogász. Béci kissé előrehajolt, hogy jobban lásson. Pár másodperccel később kiderült, teljesen feleslegesen erőlködött, mert a táskát Szása vette át, egy százkilencven magas hústorony. Béci visszahúzta a fejét és hátradőlt, hogy árnyékban maradjon. Szása ha esetleg meglátja, téves következtetést vonhatna le, és akkor Béci az intenzíven töltheti a hét hátralevő részét.

Szerencsére Szása a terepjáróján gyorsan továbbhajtott, és Béci elérkezettnek látta az időt, hogy revansot vegyen. Bevágott a Mazda mögé, beszorítva ezzel a hátsófal és a parkoló autók közé, aztán kipattant. Kassai csak állt némán, nem látszott rajta, hogy különösebben megijedt volna.

– Tartozol nekem, féreg! – indult neki Béci, fenyegetően a másik fölé tornyosulva.

– Neked nem szóltak? A főnök megkért, hogy intézzem el a dolgot, ha nem érsz rá – vágta rá flegmán Kassai.

Béci egy szavát se hitte, viszont már bánta, hogy a fatestápolót a csomagtartóban hagyta.

– Te kis buzi! – villant meg a tekintete, lépett egyet, majd váratlanul elvágódott, feje nagyot koppant a betonon.

Fogalma sem volt, mi a franc történt. Olyan volt az egész, mint egy fles: ott volt, de még se. Mindenféle alakok rohangáltak körülötte, aztán pirosba öltözött fazonok kezdték tapogatni.

– Miii tööörtééént? – kérdezte az egyik elfolyó hangon.

Kassai szája mozogni kezdett.

– Meeegcsúúúszooott. – Majd oldalra mutatott, az egyik autó alá.

Béci ösztönös kíváncsiságtól vezérelve arra fordult.

Hát nem egy rohadt üdítős doboz volt az? Rendesen behorpadt a súlya alatt, de az ördögfej kajánul vigyorgott Bécire.