Márkus Lászlótól Kálmán Györgyig

Az ünnepi 200. bejegyzés félig-meddig egy régi adósság törlesztése, bár csak mostanában akadt a kezembe Harangozó Márta Márkus Lászlóról írt könyve, ami riportok és személyes feljegyzések gyűjteménye. Lényegében az egész könyvet idézhetném, de hely hiányában és a szerző jogokat szem előtt tartva, ezt inkább mellőzném, de kedvcsinálóként egy részt azért kiemelnék - túl a Laurence Olivier-vel történt találkozáson.

Színházról, színészetről, a háború utáni évekről

"- A maga alakítása - ahogy a kritikámban írtam - nekem is tetszett, ám az egész mű megvalósítása hagyott bennem némi űrt... Beszéljen Csehov Három nővér c. művének bemutatójáról.

- Ott nem tudok külön Kuliginról, az általam alakított figuráról szólni, mert az egészet nagyon szerettem. Imádtam a hangulatát, azt a zenét, amit Ottó beletett, és Almási Évát nagyon szerettem bennem. De különben az egész előadás nagyon szép volt. Mégis megbuktattuk, és ebben én voltam a főludas. Kitaláltam, hogy mi volna, ha megcsinálnánk a Három nővér paródiáját a tévé szilveszteri műsorában. Az ötletet Körmendi János írta meg, Mását, a végzet asszonyát azonnal lestoppoltam, és isteni jópofa hülyeség lett belőle. Január 15-én megismételték a szilveszteri programot, amit természetesen az egész ország nézett, és 17-én műsoron volt volt a Három nővér. Éva fölment a színpadra és azt mondta: "Tengerparton  áll egy szikla..." A közönség fuldokolt! Persze, mindenki a paródiára gondolt. Aztán: amikor behozták a szamovárt... Szétesett a színház, majd megjelentem én, mint Kuligin... egy szót nem tudtam mondani, a közönség egyszerűen meg volt veszve. Esküszöm, nem számítottunk rá, hogy a darab láttán a paródiára asszociálnak a nézők... egyszerűen le kellett venni a műsorról, mert képtelenség volt játszani."*

Az említett paródia:

"Tengerparton áll a tölgyfa..."

És ha már Csehov, íme egy másik klasszikus, a Ványadt bácsi Alfonzó világszínházából:

"Anya, csája van?"

A korszak egy másik színészegyénisége Kálmán György - mellesleg vagy nem mellesleg Márkus jó barátja -, akit első sorban színpadi szerepeiről ismert, nekem mégis inkább úgy maradt meg, mint a Sellő a pecsétgyűrűnben megformált von Schlicken és a Humphrey Bogart szinkronhangja a Casablancából. Egy új kezdeményezésnek köszönhetően szerencsére azonban beszerezhető Arthur Miller: Az ügynök halála (1960), melyben szintén emlékezetes alakítást nyújtott. Jellegzetes hanglejtése, kesernyés, fanyar stílusa igencsak hiányzik a mai kissé egyhangú színészrepertoárból. Kálmán György személyiségének állít emléket Mikes Lilla: Kálmán György visszatér (1991) című könyve.

"Megértettem, hogy a színészetem eszköz arra,

hogy valakit vagy valamit - nálam jóval többet - szolgáljak.

S ettől a felismeréstől kezdve eszerint éltem.

Célom lett: legalább egy gondolatot vigyen haza az, aki lent ül: a közönség."

Tóth Árpád és Kálmán György

Kálmán György karikatúrája 

Rózsahegyi György műve alapján

Ajánlott link:

http://kulturamento.hu/index.php?option=com_virtuemart&view=productdetails&virtuemart_product_id=72&virtuemart_category_id=2&Itemid=65

*Harangozó Márta: Márkus László, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1984, 199. old.

Eltemetett sorozatok 05 - Mézga család 2015

Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennek a sorozat-gyűjteménynek valaha lesz magyar darabja is, de a sors erre is rácáfolt. Mély megrendültséggel tudatom ugyanis, hogy Mézgáék várva várt kalandjai végül az eltemetett sorozatok sorát gazdagítják.

Régi szép idők

A korábban három szériát megért családsorozat - Üzenet a jövőből - A Mézga család különös kalandjai (1968-69), Mézga Aladár különös kalandjai (1972), Vakáción a Mézga család (1978) - hosszú kihagyás után, 2005-ben indult volna, hogy ismét meghódítsa a tévéképernyőt. A projekt előkészületei kissé hosszúra sikeredtek, 2015-ben készült az a két epizód, ami végül kezdete és egyszer s mint lezárása is lett az új sorozatnak (A Mézga család és az ámítógép).

Új idők...

A Vuk-folytatás kevésbé sikerült próbálkozása után jogos félelemmel tekinthetnénk a produkcióra, de aki már látta az részeket, nem igazán érti, miért is került kukába az új széria. A szereplők és a környezet megfelelő módon modernizálódott, egészséges mértékben ötvözve a korábbi jellemvonásokat az új idők által támasztott kihívásokkal. Külön figyelmet érdemel Mézga Aladár szobájában az a Mátrix-plakátváltozat, ami a háttérben csendesen megbújik, vagy a családi fotók a nappaliban, és a gyakran változó családi összkép. A rajzkarakterek hangjaiban történő - olykor szükségszerű - változtatások is üdítően hatnak. Egyedül Harkányi Endre maradt az eredeti stábból, és érthető okokból Romhányi Józsefet is nélkülözniük kellett a forgatókönyírásakor, Reviczky Gábor azonban kiválónak bizonyult Blöki tolmácsolására, és egy pillanatra meglepődtem, amikor Máris szomszéd Tomanek Nándor hangján szólalt meg, igaz később kiderült, hogy valójában Tomanek Gábor - apjától örökölte ezt a szerepet. A történetnek az elkészült két epizód alatt nem volt lehetősége kiteljesedni, de külön köszönet az alkotóknak azért, hogy Nemecsek Ernőt visszahozták. Ezek után kíváncsi lettem volna, mit vihetne véghez ez a gép az Egri csillagokban, de ezt már sosem tudhatjuk meg, mert a projekt túl drágának bizonyult ahhoz, hogy elkészüljön. Az ezt taglaló cikkek szép nagy számokat emlegetnek (250 millió HUF), viszont kicsit falsnak érzem az indoklást, mert ennél jóval több pénz folyik el sokkal értéktelenebb és színvonaltalanabb munkákra.

De koncentráljunk a pozitívumokra, és ha más nem maradt: "Vigyázó szemetek e két részre vessétek!"

Kapcsolódó linkek:
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9zga_csal%C3%A1d
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9zga_csal%C3%A1d_%C3%A9s_az_%C3%A1m%C3%ADt%C3%B3g%C3%A9p
http://rajzfilmovezet.blogspot.hu/2015/07/mezga-csalad-amitogep.html