Volt időszak, amikor a szórakoztató irodalmat is a szovjet "klasszikusok" uralták, és nagy dózisban kaptuk a sci-fi és krimi jeles orosz képviselőinek műremekeit úgy a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban, mint az Albatroszba. Félreértések elkerülése végett ezek semmivel sem voltak rosszabbak, mint a mostanában dömpingben érkező amerikai fajtársaik, sőt! Manapság azonban divat róluk megfeledkezni és ócsárolni az átkos rendszer eme hozadékát, pedig egynémely darab igen élvezetes.
A Veszélyes játék és...
...a Halál és drágakő modern, orosz köntösben
Kosztyenko ezredes kalandjai Moszkvában
Kezdjük talán a jó öreg Szemjonov mesterrel (1931-1993), akinek nem csak Stirlitz-hez fűződő sorozata számít örökzöldnek a nagy orosz pusztaságban, de Kosztyenko rendőrtiszt megalkotása is. Nálunk azonban nem sorozatként, hanem itt-ott lehet rábukkanni a Petrovkán* ügyködő apparát izgalmakkal teli hétköznapjait tárgyaló - mindössze öt kötetre rúgó - szériára. Az első kötet az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1965-ben Veszélyes játék címmel (eredetileg Петровка, 38 - Petrovka 38, 1962), és a Zrínyi Kiadó sorozatában a második 1982-ben Halál és drágakő címmel (eredeti cím: Oгарева, 6 - Ogarjov utca 6, 1972).
Kevésbé izgalmas magyar borítók
- a tervezők mintha kreativitásgátlót szedtek volna
Kosztyenónak a Petrovkán azonban jóval könnyebb dolga van Moszkvában, mint Stilitznek Berlinben, hiszen egy jól szervezett csoporttal harcol a bűn ellen. Ennek fényében sokkal nagyobb hangsúlyt kap a kollektíva, de az egyéniség sem maradt el, hiszen jól felépített, igen emberi karakterek veszik körül a maguk teljesen hétköznapi problémáival - ezekkel akkoriban nyilván az olvasó is könnyedén tudott azonosulni, A bűnözök között pedig akadt pár tipikuson ostoba fickó és néhány nagy koponya, csak hogy ne legyen olyan egyszerű a rendőrség dolga. Néhány részlet a modern olvasónak történelmi ismeretek hiányában talán kevésbé érthető, de még ma is élvezet olvasmánynak számítanak Szemjonov könyvei, arról nem is szólva, hogy érdeklődés hiányában nálunk szinte fillérekért lehet kapni. Oroszországban azonban töretlen a lelkesedés, amit nem csupán az új kiadások, de az újabb megfilmesítések is igazolnak.
Kosztyenko 1972-ben...
... és napjainkban
Azért a Kosztyenko-sorozatban is fellelhető a stirlitzi örökség, hiszen nyomozóink, sőt, olykor a bűnözők is előszeretettel élnek különböző pszichológiai módszerekkel. A Veszélyes játékban szereplő Prohor pedig mintha Stirlitz rossz útra tévedt alteregója lenne - akit végül persze mégiscsak utolér az igazságszolgáltatás. Hangulatában ezek a kötetek azonban egészen más érzést keltenek, mint a Tavasz tizenhét pillanata, de kiváló úti olvasmányok mindazok számára, akik egy izgalmas krimit szeretnének kezükben tartani.
Leonov ma is népszerű,
regényei új köntösben (2008) kerülnek kiadásra
Még egy kis pszichológia és szerkezetváltozás
Az Albatrosz-sorozatban 1985-ben látott napvilágot Nyikolaj Leonov (1933-1999) Kelepce (eredeti címe: Лобушка 1983) című regénye. Leonov hazájában nem csupán a krimiolvasók előtt közismert, de számos forgatókönyvet is írt, éppen ezért az Albatrosz szerkesztősége által kiváló érzékkel kiválasztott Kelepce is több szempontból érdekes olvasmány.
Az albatroszos borító:
figyelemfelkeltő, de semmi köze a cselekményhez
A szokásos séma, mi szerint a bűntény felfedezése után napokig izgulhatunk olvasóként, mikor és hogyan kerül rács mögé a bűnös, jelen esetben igencsak felborul. Leonov mindezt, akár egy színdarabban, mindössze pár óra alatt hozza tető alá. Gurov felügyelő, akit szabadságáról rendelnek vissza, hogy felgöngyölítsen egy állítólagos balesetet, a helyszínen, a tanúk és lehetséges elkövetők kihallgatása és megfigyelése közben oldja meg az ügyet. Leonov azonban nem csupán Gurov szemszögéből ismerteti az eseményeket, hanem a nyomozás során feltárja a gyanúsítottak előéletét és motivációit is. Arra persze gondosan ügyel, hogy az olvasónak ne legyen túl könnyű dolga, és minden szereplő esetében pont ott vágja el a visszaemlékezés fonalát, ahol szükséges, így látszólag könnyebb dolgunk lenne, végül még is rászorulunk Gurov logikájára. A sajátos szerkezet mellett Leonov stílusa is igen élvezetes, könnyű, de izgalmas olvasmánnyá kovácsolva a történetet, így módszertani szempontból is kiemelkedő alkotás.
*Petrovka utca 38 alatt található a moszkvai rendőr-főkapitányság, amit nemes egyszerűséggel csak Petrovkának szokás emlegetni.
