A hadikerékpár nyomában No 1

... avagy vadászat a hadikerékpárra

Nem egyszerűn feladat, de olykor mellénk áll a hadi szerencse, mint például a Luftwaffe történetének lapozgatása közben, ahol az alábbi képre bukkantam.

"Német kerékpárosegység száll ki egy Junkers Ju 52-es szállítógépből, a keleti fronton 1943-ban. A légi és kétkerekű közlekedési eszközök kombinációja egy lehetséges megoldást kínált Oroszországban hatalmas nyílt területein közlekedésre, de mindkettő nagyon sebezhetőnek bizonyult a szovjet támadások ellen."

- megjegyzés: a szovjet támadás helyett pontosabb megfogalmazás lenne az időjárás és a speciális terepviszonyok -

A kép forrása:
Dr. John Pimlott: A Luftwaffe, A német légierő képes története a II. világháborúban,
Hajja és Fiai Könyvkiadó Kft, 1999, 107 old.

Jacques Majorelle

– Megkérdezhetem, hogy ki az a Jacques Majorelle? Bizonyára az én műveltségem hiányos, de még sosem halottam róla.

– Emiatt felesleges aggódnia – legyintett a doktor –, az ide látogató emberek többsége így van ezzel, például én is – húzta széles mosolyra a száját, majd komoly képpel folytatta: – Persze azt mindenki tudja, ki az az Yves Saint Laurent, vagy, hogy mi az az haute couture, pedig Yves csak másodhegedűs.

– Yves? Ilyen jóban voltak?

– Hogyne! Tőle rendeltem az ingeimet, nem látszik? – mutatott doktor Roberts az AD monogrammal ellátott zsebre a mellkasán. – Hoppá, most lebuktam! Ez Alain Delon, de mindegy, hiszen francia-francia – mondta szertelenül. – Viszont, hogy az eredeti kérdésre is válaszoljak, Jacques Majorelle egy szépreményű festő volt, akit magába szippantott Marrakes, akárcsak engem, és egyébként megeshet, hogy magát is. Jacques beleszerelmesedett a városba, és felépítette ezt a csodás kertet valamikor 1924-ben, és, ha jól emlékszem, a múzeumot is, csak azt persze később. A kávézó viszont kétlem, hogy az ő ötlete lett volna, inkább a helyiek üzleti érzéke állhat a háttérben. Aztán Yves pár éve felújított ezt az egész… szóval, mindent.

– Úgy tűnik, innen nem szabadul egykönnyen az ember – jegyezte meg a nő.

Doktor Roberts bólintott.

– Majorelle képei igen sajátságosak – folytatta – , de ne értse félre, amit mondok, nem olyan nonfiguratív posztmodern, ahol azonosítatlan pacákból és vonalakból áll össze a nagy mű. Nem a formákra értem, hogy érdekes, hanem a színekre – tette hozzá. – Van néhány egyedülálló árnyalat, amelyeket máshol nem láttam.

– Milyen színek? – nézett kíváncsian a nő az orvosra.

– Ott van például az a kék. Berberkék, így mondják, azt hiszem. Szóval, az a megfoghatatlanul izgalmas kék, azzal viszont elég gyakran találkozhat Marrakes utcáin is. És még azok, amelyeket a házak, a hegyek és a homok esetében használ. Egészen elképesztőek. – Doktor Roberts egy pillanatra elhallgatott, a megfelelő kifejezéseket kereste. – Okker, hússzín vagy lazac. Némelyik egészen hideg, valószínűtlen, szinte hátborzongató… Érti, hogy mire gondolok? – nézett a nőre.

– Nem egészen – rázta meg Juanita Mendoza a fejét.

– Igaz! Ezt nem lehet szavakkal leírni – állapította meg a doktor, majd hirtelen elkomorodott. – Elnézést, telefonálnom kell, ugyanis a csipogóm morzejeleket adott – állt fel. – Hív a kötelesség! – vette elő a mobilt a zsebéből, és gyors léptekkel a kávézó csendes, elhagyatott részébe sietett.

Valóban kiváló kérdés, ki is volt Jaques Majorelle.

Mivel nem vagyok művészettörténész, inkább csak amatőr műkedvelő, megkímélném az olvasót egy száraz életrajztól vagy kiértékeléstől. Koncentráljunk a lényegre és következzenek maguk a képek!

Íme az a bizonyos berberkék!

A kép forrása:

http://www.dnliving.com/?p=579

Órákig el lehet benne gyönyörködni, és számos történetet rejt magában a Nagy Atlasz...

A kép forrása:

http://www.artcurial.com/en/news/press_releases/2011/2011_06_09_2007_orientalism.asp

...bármilyen szögből is nézzük.

A kép forrása:

http://theaujasmin.blogspot.hu/2011_11_01_archive.html

És végül egy igazán inspiráló helyszín.

A kép forrása:

http://www.christies.com/lotfinder/paintings/jacques-majorelle-souk-a-bab-debar-5217291-details.aspx

Ajánlott link:

http://jardinmajorelle.com/ang/jacques-majorelle-in-morocco/

Időutazás No 4 - Marokkó

Ibn Hasszán kertje egy fiktív helyszín, de Marokkó nagyon is valóságos. Először nézzünk szét a festői szépségű Casablancában - ezúttal sajnos nélkülöznünk kell Humphrey Bogart társaságát!

A történet jelentős része Marrakesh városában játszódik, és,
bár hasonló helyszínt nemigen találunk benne,

a kép olyan hangulatot áraszt magából, hogy szinte úgy érezzük, mi is a részévé váltunk

- nem is szólva a bélyegen látható duplafedelűről.

A hadikerékpár története II.

A magyar hadikerékpár történetét számos kiváló munka feldolgozta, ennek szerény kivonata következik - akit pedig bővebben érdekel, annak az irodalomjegyzékben szereplő anyagokat ajánlanám.

A magyar hadikerékpár történetét három nagyobb korszakra oszthatjuk. Az első az 1908 és 1918 közötti időszak (vagyis a háborút megelőző évek és az I. világháború), a második az 1918 és 1921 közötti időszak (a fegyverletétel és a trianoni béke közötti évek), a harmadik pedig 1921 és 1945 közötti időszak (Trianontól a II. világháború végéig). A magyar hadikerékpár alkalmazása a II. világháború után megszűnt.

Modellek

A Magyar Királyi Honvédség által használt hadikerékpárokat zömmel a Weiss Manfréd Acél- és Fém Művek gyártotta. A cég 1886-tól vett részt a magyar hadianyaggyártásban. Az I. világháború előtti években jelentős lőszerexportot bonyolított Portugáliába, Olaszországba és Nyugat-Afrikába. Kezdetben tölténytárakat és töltényhüvelyeket gyártott, később azonban már hadikerékpárokat, repülőgépeket, harckocsikat, harckocsi alkatrészeket és terepjárókat, de tengeralattjáró periszkópcsöveket is. Itt készültek a Turán 40, a Turán 75 harckocsik, a Csaba páncélos gépkocsi és a Zrínyi rohamlöveg modelljeinek jelentős része[1]. A Weiss Manfréd Művek 1929-től gyártott kerékpárokat. Legfontosabb modelljei az 19 M, a 32 M[2] és az osztrák licensz alapján készült Steyr voltak.[3] Emellett bevetettek polgári használatra gyártott Csepel[4] kerékpárokat, de ezek hadi alkalmazása nem volt jelentős. A magyar kerékpárok nem összehajtható modellek voltak, kivéve azokat, amelyeket az ejtőernyősök kapta, ez azonban elég csekély számú és kevésbé jelentős.

A speciális terhelhetőség mellett a hadikerékpárok számos olyan szerelékekkel rendelkeztek, amely hadicélokra való alkalmazását lehetővé tették, mint: vázra erősített karabély-hordkészülék; speciálisan kialakított csomagtartó málhástáska rögzítésére; hordkészülékek és szíjak a golyószóró, a távbeszélő vagy árkász felszerelés rögzítéséhez; a kard rögzítéshez szükséges szerelék.

A hadikerékpár málhájának alapfelszerelése a légszivattyú, kerékpáros villanylámpa, kerékpáros puskatartó saroglya, kerékpáros szerszámtáska, gyalogsági ásó, kerékpáros málhatáska, rohamsisak, köpeny. A málhástáska tartalma egy tisztogató eszközkészletből (ruhakefe, sárkefe, fényesítőkefe, fénymáz ez alakulattól függően rajonként kettő vagy csoportonként egy, a legénységnél egyenletesen elosztva), tartalék fehérnemű (ing, gatya, két pár kapca), húskonzerv, főzőcsésze (benne kétszersült, kávékonzerv) és sátorlap (benne 4 darab sátorcövek)[5].

Érdemes még megemlíteni a csendőrök számára külön reklámozott Csepel kerékpárt. „A csendőr kerékpárjáról” azért is jelentős, mert külföldi párhuzamai is vannak, például az Egyesült Államok katonai rendőrsége (Military Police, MP) előszeretettel használta.

A kerékpáros alakulatok története[6]

1908-1918

Az 1908 és 1918 közötti időszak, akárcsak a többi nemzetek esetén a hadikerékpár korai alkalmazási korszakának számít. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében először 1908-ban szerepelt kerékpáros gyalogság fegyvergyakorlaton. 1910-ben a 40. honvéd gyaloghadosztálynál felállított állományban 120 kerékpár szerepelt, emellett 4 motorkerékpár, 4 gépkocsi és két vöröskereszt egyleti betegszállító kerékpár. Ezek a kerékpárok összehajtható modellek voltak. A Vöröskereszt Egylet által átadott betegszállító kerékpárokat taligaszerű hordágyakká lehetett átalakítani. 1914-ben még csak egy kerékpáros zászlóalj létezett, parancsnoka Schönner Odillo[7] százados volt, aki 1921 után a 2. honvéd kerékpáros zászlóalj első parancsnoka lett. Mind az olasz, mind az orosz fronton fontos szerepet játszottak a kerékpáros alakulatok. 1918-ban már 2 honvéd és 1 Landstrum kerékpáros zászlóalj állt hadrendben, és négy vadász-zászlóalj rendelkezett egy-egy kerékpáros századdal.

1918-1921

Ez a korszak igen rosszul dokumentált az állandóan változó és zavaros politikai viszonyok miatt. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, a köztársaság kikiáltása, a Tanácsköztársaság majd a Horthy Miklós kormányzóságának kezdete ebbe a rövid időszakba sűrűsödik, végül pedig a trianoni béke gyökeres változásra kényszerítette a magyar hadvezetést. Az 1919-ben létrejött Nemzeti Hadsereg tervezett formáját sohasem érhette el.

1921-1945

1921

A Magyar Királyi Honvédségre a trianoni békeszerződés V. része vonatkozott. Ennek értelmében a hadsereg összlétszámát 35 000 főre korlátozták (összehasonlításként 1940 augusztusában a teljes magyar haderő létszáma 550 000 fő volt[8], ami még akkor sem volt elégségesnek mondható), az általános hadkötelezettséget megszüntették, továbbá korlátozták a fegyvernemeket és típusokat is. 10,5 centiméternél nagyobb átmérőjű löveg gyártása például tilos volt, akárcsak a harci gáz és a gázálarc előállítása. Korlátozták a hadianyaggyártást[9] is méret és típus szerint, de a hadianyag gyártás esetében az alapanyag hiánya befolyásolta a termelést. A csendőrök létszámát az 1920-as határokra vonatkozó 1913-as létszám alá kellett szorítani.

A 7 meglévő vegyesdandár alárendeltségben állítottak fel kerékpár zászlóaljakat Egy kerékpáros zászlóalj maximális létszáma 18 tiszt és 450 fő legénység lehetett. A zászlóaljak összetétele a békeszerződés előírásai értelmében a következő volt: két kerékpáros század és egy géppuska-század (lovakkal felszerelve). A legénységek zsoldosokból állt. A kerékpáros zászlóaljak fő alkalmazási területei a felderítés, az ellenséges felderítés akadályozása, a szárnyak biztosítása, eltolás és átkaroló támadás fedezése, gyors tartalékként való alkalmazás, üldözés, halogató harc, harcállások megszállása.[10] A kerékpáros zászlóaljak kialakítása inkább csak előkészülete volt a későbbi páncélos alakulatok felállítására.

Az ekkor fennálló kerékpáros zászlóaljak a következők voltak.

Magyar királyi 1. kerékpáros zászlóalj (Vác)[11]

Magyar királyi 2. kerékpáros zászlóalj (Hajmáskér)

Magyar királyi 3. kerékpáros zászlóalj (Esztergom)

Magyar királyi 4. kerékpáros zászlóalj (Kenyérmezőtábor)

Magyar királyi 5. kerékpáros zászlóalj (Jászberény)

Magyar királyi 6. kerékpáros zászlóalj (Balassagyarmat)

Magyar királyi 7. kerékpáros zászlóalj (Salgótarján)

1932

1932-től ismét bevezették az általános hadkötelezettséget, ez jelentős előrelépés volt egy ütőképes haderő kialakításában. Ekkor a kerékpáros zászlóaljak nevei a következő elnevezésekkel egészültek: „Damjanich János” (1.), „Balogh Ádám” (2.), „Vak Bottyán” (3.), „Kapisztrán János” (4.), „Kiss Ernő” (5.), „Leiningen Károly” (6.) és „Báthory István” (7.). A helyőrségek változatlanok maradtak. A zászlóaljakat fokozatosan látták el géppuskákkal, kezdetben lovakkal, később gépjárművekkel egészítették ki. A rendszeresített létszám is növekedett.

1938

A honvédség fejlesztésében a Darányi-féle „egymilliárd pengős” győri program volt a következő jelentős lépcsőfok. Ebben az időszakban a határok védelmében gyakran mozgósítottak kerékpáros alakulatokat. A kerékpáros zászlóaljakat az 1938. október 1-én életbe lépett Huba I. hadrend értelmében jelentősen megerősítették. A program jelentős beruházási hitelekhez juttatta a hadiiparban érdekelt cégeket, például a Weiss Manfréd Műveket, a Ganzot és a MÁVAG-ot. A Huba II. 1942 októberében, a Huba III. pedig 1943 nyarán lépett életbe[12]. A századoknak rajonként egy-egy, összesen 12 golyószóróval kellett rendelkezniük, a géppuskás század pedig géppuskából és két nehézpuskából állt. Emellett zászlóaljközvetlen alakulatként egy árkász-, egy páncéltörő ágyús és egy távbeszélő szakaszt alkalmaztak. Alárendeltségükbe helyeztek egy kisharckocsi szakaszt és egy gépvontatású, közepes tarackos üteget[13].

1939. 01. 23. után a korábbi zászlóaljakat átszámozták.

9. (volt 5.) kerékpáros zászlóalj (helyőrség maradt Jászberény)

10. (volt 7.) kerékpáros zászlóalj (Budapest)

11. (volt 6.) kerékpáros zászlóalj (Rétság)

12. kerékpáros zászlóalj (Munkács)

13. (volt 4.) kerékpáros zászlóalj (Karcag, később Szilágysomlyó)

14. (volt 3.) kerékpáros zászlóalj (Nagyszőlős, később Kolozsvár)

15. (volt 2.) kerékpáros zászlóalj (Kiskunhalas)

16. (volt 1.) kerékpáros zászlóalj (Szeged)

A 9. és 11. kerékpáros zászlóalj voltak az elsők, amelyeket átszerveztek páncélos alakulatokká, Toldi I. harckocsikat kaptak. 1942 végére a 14. és 15. kerékpáros zászlóaljak kivételével, mindet átképezték.

1940-ben további hadtestközvetlen kerékpáros zászlóaljak felállítása történt, amelyeket felderítési feladatokkal bíztak meg. Állományukba két kerékpáros század és egy közvetlen tartoztak.

II. hadtest kerékpáros zászlóalj (Érsekújvár)

IV. hadtest kerékpáros zászlóalj (Pécs)

V. hadtest kerékpáros zászlóalj (Szeged)

VI. hadtest kerékpáros zászlóalj (Püspökladány)

VII. hadtest kerékpáros zászlóalj (Rozsnyó)

VIII. hadtest kerékpáros zászlóalj (Nagyszőlős – az 1940-ben megszűnő határvadász zászlóalj állományából)

IX. hadtest kerékpáros zászlóalj (Kolozsvár)

A VIII. hadtest kerékpáros zászlóalj a személyi állomány nyilvántartására és kiképzési céllal alakult.

A 9. (Jászberény) és a 15. (Kiskunhalas) kerékpáros zászlóaljak története már nyomtatásban is megjelent.

Népszerűség a háború előtt

A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és a testvérintézetek története című könyvben látható egy fénykép[14], amely egy gyakorlat során készült. A kép címe találóan: „Ennyit bír egy kerékpáros”. A képen látható kerékpárosok mindegyike három kerékpárral rendelkezik, az első, amelyiken ül és jobb kézzel kormányozza, a másodikat bal kézzel vezeti maga mellett, a harmadik pedig a hátán van (ezek nem összehajtható modellek). Nyilvánvaló, hogy ez a fajta alkalmazás nem volt rendszeres, egy speciális gyakorlat során készült, de ez talán az egyik leglátványosabb kerékpáros bemutató.

A kiskunhalasi laktanyában az 1930-as évek második feléből származik az a beszámoló, amelyben egy harcászati bemutató keretében a kerékpáros zászlóalj katonái a következő mutatványokkal szórakoztatták a nézőket: kormány nélküli kerékpározás, menetiránnyal háttal álló akrobata mutatványok, kézzel pedálozás, álló, fekvő, ülő deszkapadon egy helyben álló kerékpározás.[15] A laktanya katonái rendszeresen vettek tartottak ehhez hasonló bemutatókat és sportrendezvényeket.

1937 májusában, amikor III. Viktor Emmanuel olasz uralkodó Magyarországra látogatott, a tiszteletére rendezett ünnepségen több kerékpáros zászlóalj is felvonult[16]. 1938 júniusában pedig országos kerékpáros járőrversenyt rendeztek, amelynek menetvonala Eger-Jászberény volt. A győztesnek járó ezüst serleget jászberényiek vitték haza[17].

Alkalmazás

A következőkben a magyar hadikerékpár alkalmazásának legjelentősebb időszakát fogjuk áttekinteni, amely 1938 és 1945 közé esik. Ez alatt az idő alatt volt lehetősége a kerékpáros alakulatokban tényleges harci események előkészületeire illetve ütközetekben részt venniük, bizonyíthatták felkészültségüket és bátorságukat.

1938 Felvidék

Az I. bécsi döntést (1938. november 2.) értelmében megtörtént a felvidéki részek visszacsatolása. A bevonuló kerékpáros zászlóaljak ünnepségeken vettek részt, lelkesen fogadták őket. A jászberényiek részesei lehettek egy virágesővel tarkított kassai bevonulásnak[18]. A hazai propaganda igen ügyesen használta ki a kerékpáros alakulatok népszerűségét. A Felvidék visszacsatolása, vagyis visszatérése békésen történt.

1939 Kárpátalja

1939. március 15-én a Magyar Királyi Honvédség gyors csapatai benyomultak Kárpátaljára. A felvidéki fogadtatással ellentétben Kárpátalján elmaradt az ünneplés. A magyar katonáknak a Szics gárda katonáival (ukrán milicia) kellett megütközniük. Ez volt az első fegyveres összecsapás, amelyben a magyar honvédség katonái részt vettek az I. világháború óta. A hadműveletet az előző naptól Kárpát-parancsnokságnak nevezett VIII. hadtestparancsnokság irányította, parancsnoksága alá tartoztak a térségben tartózkodó kerékpáros és határvadász alakulatok is, többek között a 15. és a 16. kerékpáros zászlóalj. A harcokban a 14. kerékpáros zászlóalj is részt vett. A 15. kerékpáros zászlóalj a Halas patak vonalában vett fel védelmi állást, majd március 29-én leváltották, mivel a tavaszi esőzések a kerékpárok számára járhatatlanná tették az utakat.[19] Az ütközetek során a zászlóalj több tagjai is bizonyságot tett bátorságáról, köztük a halálos sebet kapott Zilah István karpaszományos tizedes.

1940 Észak-Erdély

1940 szeptemberében hosszas tárgyalások után, a II. bécsi döntés (1940. augusztus 30.) értelmében Észak-Erdély és Székelyföld ismét magyar fennhatóság alá került. A kerékpáros zászlóaljak ezen a színtéren is megjelent 1940 szeptember és október havában. Jelentős összecsapásokra ezeken a területeken ekkor nem került sor. A korabeli filmhíradók jellegzetes képsora a kerékpáros katonákat éljenző lakosság. Az erdélyi utak nehéz terepviszonyai kemény próba elé állították a dróthuszárokat, gyakori probléma volt, hogy a kontrafékek lejtőn lefelé felmondták a szolgálatot[20].

1941 Délvidék

1941 áprilisában Hitler utasítására a magyar haderőnek is részt kellett venni a délvidéki harcokban. A magyar politikai vezetést Hitler az egykori fiumei kikötő visszaszerzésével kecsegtette. Ezen a fronton a Kárpát-csoportból kialakított Gyorshadtest kötelékében a 10., 12., 13., 14., 15. és 16. kerékpáros zászlóaljak kerültek bevetésre. A délvidéki harcokban a 15. kerékpáros hadtest mozgása a leginkább feldolgozott. A kerékpáros alakulatokat felderítésre alkalmazták. Fontos szerepük volt továbbá az 1918 után betelepült szerb lakosság internálásában. A későbbiekben a kerékpáros zászlóaljak egy része az újvidéki és délvidéki razziákban vett részt.

1941-1945 A keleti front

A Szovjetunió elleni hadba lépés után valamennyi kerékpáros csapattest a keleti frontvonalra került. A kerékpáros csapattestek fő feladatai a szovjetekkel való ütközetekben az volt, hogy elláttak megszálló feladatokat és folyamvédelmet. 1941 telén Ukrajnában létre jön a 1. Gyorshadtest, amelyből később megalakul a Magyar Királyi Megszálló Erők parancsnoksága. A megszállók, a II. hadtest kerékpáros zászlóalj német parancsnokság alá kerül, mint egyedüli magyar alakulat. A magyar királyi 2. honvéd hadseregben, a VI., VIII., és IX. hadtest kerékpáros zászlóaljak lettek besorolva. A hadtestközvetlen kerékpáros alakulatok becsült létszáma a hadműveletek megkezdése előtt közel 1000 fő[21]. Ezen kívül 1942 tavaszán felállítottak a 2. hadsereg kötelékében három kerékpáros zászlóaljat, akik a keleti fronton kerültek bevetésre. Ezek a kerékpáros zászlóaljak aktívan részt vettek a harcokban és jelentős veszteséget szenvedtek. 1942 telén a hadtestkövetlen kerékpáros zászlóaljak maradékát átszervezték az állomány egy részét az úgynevezett „villámcsoportok” állományába. 1943. október 1-jén pedig felderítő osztályokká alakultak. Ebben az alkalmazásban egy kerékpáros zászlóalj 2 századból áll: egy kerékpáros és egy lovas századból. 1944-ben a legtöbb kerékpáros alakulat felmorzsolódott a harcokban.

A kerékpáros alakulatok közül a 15. kerékpáros zászlóalj tartotta magát a leghosszabb ideig. Részt vettek a Belorussziában és Lengyelországban (Varsó és környéke) a Vörös Hadsereggel zajló harcokban. Ezen a frontszakaszon jelentős veszteségek érték a zászlóaljat, a helyzetet pedig csak súlyosbította, hogy az utak járhatatlanok voltak. 1944 októberében a 15. kerékpáros zászlóalj részt vesz a Csepel-sziget megvédésében. A zászlóaljak személyi állomány igen csekély, hadászatilag már nem volt jelentős, de részt vettek a harcokban. Ezt az állapotot jól jellemzi, hogy 1945 februárjában a 15. kerékpáros zászlóalj létszáma mindössze 14 tiszt, 96 tiszthelyettes és 140 fő legénység volt[22], akik 1945 májusában Ausztriában az amerikai csapatok előtt tették le a fegyvert.

---

[1] Dombrády Lóránd: A magyar páncélos magasabb egységek kiegészítésére tett erőfeszítések a háború időszakában (1941-1944), in: Hadtörténeti Közlemények, 1974/4, 591-646. old.

[2]  A 32 M teherbírása 150 kilogramm volt.

[3] A Weiss Manfréd Művek az 1930-as években több külföldi licenszt is megvásárolt, a kerékpárgyártáshoz például a Bianchi és a Puch cégtől. A Weiss Manfréd Művek a Fokker céggel is kapcsolatban állt. A cég névadója Anthony Fokker holland tervező az I. világháborúban a híres német pilóta, Manfréd von Richthofen, a Vörös báró számára is tervezett gépet.

[4] A Weiss Manfréd Művek korabeli plakátja úgy reklámozta a Csepelt, mint „a legelső magyar kerékpárt”.

[5] Málházási utasítás kerékpáros alakulatok számára (Budapest, é. n.) 17. old.

[6] Sőregi Zoltán: Kerékpáros zászlóaljak diszlokációja, www.kpzaszloalj.com

[7] Schönner Odillo (1877-1958) jelentős szerepet játszott a kerékpáros zászlóaljak újjászervezésében. Hadi tapasztalatait számos tanulmányban foglalta össze.

[8] Horváth Csaba-Lengyel Ferenc: A délvidéki hadművelet 1941 április (h. n., é. n.), 20. old.

[9] Az 1922-es évi XI. törvénycikkely, Dr. Ravasz István: Magyarország és a Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúkban 1914-1945 (h. n., é. n.) 42. old.

[10] Sőregi Zoltán: Katonák kerékpáron (Veterán Autó és Motor, 2008/4), 31. old.

[11] A zászlóaljak sorszáma és neve mögött zárójelben a helyőrség megnevezése található.

[12] Dombrády Lóránd. A magyar gazdaság és a hadfelszerelés 1938-1944 (Budapest, 1981).

[13] Sőregi Zoltán: Katonák kerékpáron (Veterán Autó és Motor), 32 old.

[14] Rada Tibor: A Magyar Honvéd Ludovika Akadémia és a testvérintézetek összefoglaló története (1830-1945), I. kötet (Budapest, 1998), 393. old.

[15] Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között, in: Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára (Kiskunhalas, 2004), 259. old.

[16] Babucs Zoltán-Maruzs Roand: „Jász vitézek, rajta, előre!” (h. n., é. n.) 11. old.

[17] u. o. 13. old.

[18] Babucs Zoltán-Maruzs Roland: „Jász vitézek, rajta, előre!” (h. n., é. n.), 14. old.

[19] Sőregi Zoltán: A 15. kerékpáros zászlóalj Kárpátalján, www.kpzaszloalj.com.

[20] Babucs Zoltán-Maruzs Roland: „Jász vitézek, rajta, előre!” (h. n., é. n.), 17. old.

[21] Szabó Péter: Don-kanyar ( Budapest, 1994) 24. old.

[22]Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között, in: Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára (Kiskunhalas, 2004), 287. old.

Felhasznált irodalom

Alma, Roger: Soldiers on Cycles, 3wielweb.supertrike.be, 2009. 07.27.

A rétsági laktanya története 1936-tól 1940-ig, 1940-től 1950-ig, www.retsag.net, 2009. 08. 03.

Babucs Zoltán – Maruzs Roland: „Jász vitézek, rajta, előre!”, Puedlo Kiadó, h. n., é. n.

Bersaglieri (címszó), en.wikipedia.org, 2009. 07. 27.

Bicycles Infrantry (címszó), en.wikipedia.org, 2009.07. 27.

Dombrády Lóránd: A magyar gazdaság és a hadfelszerelés 1938-1944, Akadémia Kiadó, Budapest, 1981.

Dombrády Lóránd: A magyar páncélos magasabbegységek kiegészítésére tett erőfeszítések a háború időszakában (1941-1944), in: Hadtörténeti Közlemények, XXI. évfolyam, 4. szám, főszerk.: Balázs József, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1974, 591-646. old.

Gérard, lagrandeguerre.cultureforum.net, 2009. 07. 27.

Illésfalvi Péter: Együtt vonultak be…, in: Harang 2003, a Veresegyházi Nemzeti Társaskör évkönyve, 154-163. old, Veresegyháza, 2003.

HM 40.400/eln. 1/a.-1940 sz. rendelet (az 1940/41. évi kiképzésre vonatkozó módosított békehadrend) kerékpáros alakulatokra vonatkozó mellékletei és térképei, Hadtörténelmi Levéltár.

Horváth Csaba-Lengyel Ferenc: A délvidéki hadművelet 1941 április, Puedlo Kiadó, h. n., é. n.

La Vélocipédie Militaire, www.too-velo.com, 2009. 08. 03.

Kézikönyv Tartalékos Tisztek, Egyéni Önkéntesek és altiszti iskolák számára, Bedő Gyula kiadása, Budapest, 1918.

Málházási utasítás kerékpáros alakulatok számára, Budapest, é. n.

Rada Tibor: A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és a testvérintézetek összefoglaló története (1830-1945), I. kötet, Calgary, Budapest, 1998.

Rafahtruppen (címszó), de.wikipedia.org, 2009.07. 27.

Dr. Ravasz István: Magyarország és a Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúkban 1914-1945, Puedlo Kiadó, h. n., é. n.

Sőregi Zoltán: Kerékpáros zászlóaljak diszlokációja, www.kpzaszloalj.com, 2009. 07. 27.

Sőregi Zoltán: Katonák kerékpáron, Veterán Autó és Motor, 2008/4, 30-34. old.

Sőregi Zoltán: A 15. kerékpáros zászlóalj Kárpátalján, www.zmne.hu, 2009. 08. 03.

Swedish Military Bicycle (címszó), en.wikipedia.org, 2009. 07. 27.

Swiss Velobrogade Military Bicycle, bikehugger.com,2008. 07. 27.

Szabó Péter: Don-kanyar, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1994.

Szabó Péter-Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1941-1943, Puedlo Kiadó h. n., é. n.

The History of the Folding Bike, www.foldingcyclist.com, 2009. 07. 27.

Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között, in: Halasi Múzeum 2. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára, szerk.: Szakál Aurél, Thorma János Múzeum Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2004, 251-294. old.

US Army Bicycles, www.thelibroter.be, 2009. 07. 27.