Egy időben elég sok ceruzát elkoptattam, még mielőtt átváltottam volna a klaviatúrára. Igaz, már az óvodában is én termeltem a legtöbb rajzot. Sajnos első igazán érdekes munkám, a Robin Hood pöttyös bögrével, nem maradt fenn, pedig eredeti témaválasztás volt. Így most néhány klasszikus teszek közzé, amelyek javarészt az egyetemi éveim alatt, illetve megboldogult könyvesbolti eladói időszakomból származnak.
Kezdjük talán az X-aktákkal!
Tagadhatatlan, hogy meghatározó eleme volt életemnek - és valószínűleg ma is az -, de csak később jöttem rá, hogy a nyomozás izgalma kötött le, az összeesküvés-elméletek meg a globális méretű UFO-inváziók teljességgel hidegen hagynak, sőt, a vége felé már határozottan bosszantottak. Bevallom, Mulder családfáját sem igazán tudtam követni, mert elvesztettem az érdeklődésem és a fonalat is.
Valójában persze Batman lenne az első, akivel az érettségi előtt ismerkedtem meg. A Batman-film zenéje by Prince segített át például a nyelvtan érettségin. A Trust című számra az érettségi után szétdobáltam a tételek darabjait, mint Joker a hamis egydollárosokat, aztán meg szépen szedhettem össze, de a feelingért megérte. A Tim Burton-féle, Micheal Keaton által életre keltett figurát esetleg a 1992-es Warner Bros rajzfilm-sorozat közelíti meg, de azóta is ez számomra az igazi. Egyszer írtam egy saját Batman-történetet, de azóta felülbíráltam, és archiváltam a kukába, ezt inkább meghagyom Bob Kane-nek.
Nos, a vámpírok sem maradhatnak ki - ha már a denevér körberepült a szobában. Az interjú a vámpírból ismert Banderas-féle Armand-t sajnos nem sikerült megörökítenem, így bénázásaim nyomát inkább eltüntettem, de Spike esszinciája egész jól sikerült.
Végül pedig még egy kísérlet. De ezt nem árulom el, hogy ki. Ha valaki esetleg rájönne, akkor még sem lett olyan rossz, mint mondták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése