Már régóta gondolkodom azon, hogy kipróbálom az olajfestéket és nem csak a kerítésen, de vásznon is. A neten rengeteg videó látható, természetesen számos könyv is foglalkozik ezzel a technikával, de az ember jó hasznát veszi korábbi rajzos tapasztalatainak is.
Már az általános iskolai rajzórán megtanultuk, hogy érdemes átfesteni az alapot, ha szeretnénk elkerülni, hogy a rikítóan fehér vászon itt-ott elővillanjon - ha csak nem ez volna a szándékunk. Ennél a témánál ez kevésbé volna szerencsés, hiszen tiszta fehér szinte sehol sem szerepel, ezért akrilból kevert okkerrel festettem át a vásznat. És ha nagyzolni akarnék, még hozzátehetném, hogy a nedvre nedvest technikát alkalmaztam, ami pusztán annyit jelent, hogy a következő réteget a még nedves alapra vittem mindig fel. Ez a főfényeknél nem mindig ajánlatos, így azoknál a szárazra nedves eljárást ajánlom inkább.
Gyakran javasolják a fővonalak felvázolását is, ami segít később a kidolgozásban. Jelen esetben ez a háttérként megjelenő drapéria, a lámpa és a kép központi motívumának számító férfialak körvonalait jelentette. Ezekről a fázisokról külön kép nem készült, mert ezúttal a karakter arcának megfestése volt az igazán lényeges. A drapériánál egyébként elsősorban a lámpák által kibocsátott fényt és a karakter arcát megvilágító fényforrást kellett figyelembe venni.
Több esetben is tapasztaltam, hogy az alkotó a központi motívummal kezdi és utána dolgozza ki a hátteret. Jelen esetben fordítva dolgoztam, először a háttér készült el, utána következett csupán a főmotívum. Persze ez nem jelenti azt, hogy később apróbb változtatások nem történtek a lámpák és a függöny kidolgozásával kapcsolatban.
Vázlatos arcvonások
Megjelenik a fény-árnyék játéka
Miközben tisztulnak az arcvonások és az öltözék, illetve a kesztyű kidolgozása is, egyre több részlet kerül a helyére, a háttérben pedig finomodnak a lámpa körüli ecsetvonások is. A szem az eredeti képnek megfelelően oldalra néz, zárt, hangsúlyos vonalakkal kereteződik, de az archoz képest kissé kisebbnek látszanak, ezért újra kellett őket festeni. A bal vállon és a kesztyűn is akad még munka bőven.
Az a tekintet!
Ezúttal a karakter egyenesen ránk néz, amitől a mosoly veszít eredeti "bájából", túl direkt, kissé természetellenes, bár a szembogár mérete jónak tűnik. Közben az öltöny megkapja jellegzetes, lilás árnyalatát a megfelelő tónusokban, a kézfej pedig kissé lejjebb kerül.
Tekintete egyenesen rád szegeződik
A tekintet visszahelyeződik oldalra, így az arckifejezés visszakapja eredeti hatását. Az erős körvonalak elhalványulnak, szinte beleolvadnak a háttérbe. A váll és a kesztyű árnyalatai is finomodnak.
Vajon kinek szól ez a "mosoly"?
A szembogár megkapja fényét
Apró simítások az orron és a szemkörül, de lényegében az arc késznek mondható. Innentől a váll és a kar kidolgozása kerül előtérbe, mely során főként a fény-árnyék viszonyokat és az arányokat kell figyelembe venni.
Lassan elérkezünk az utolsó fázisba,
bár egy mű valójában sosem tekinthető befejezettnek,
az ember mindig talál rajta egy-két apró részletet,
amin javítana
"Just Smile"
