Az Opéra Garnier, vagy más néven Palais Garnier 1861 és 1875 között épült, nevét tervezőjéről Charles Garnier-ról kapta. A tervek még az akkor dicsőséges II. Császárság idején készültek, így annak pompája és eleganciája tükröződik benne, stílusát tekintve pedig eklektikusnak szokás nevezni - hamarosan meglátjuk, miért.
Az épület története szorosan összeforrt a város történelmével, és jelentős szerepet töltött be a Kommün alatt is. A Párizs alatt húzódó katakomba rendszer és az Opera alatti lagúna a menekülő kommünisták számára kitűnő rejtekhelyet biztosítottak, ám mindkettő megihlette a művészek fantáziáját, mondhatni különösképp az irodalom területén.
Az épület története szorosan összeforrt a város történelmével, és jelentős szerepet töltött be a Kommün alatt is. A Párizs alatt húzódó katakomba rendszer és az Opera alatti lagúna a menekülő kommünisták számára kitűnő rejtekhelyet biztosítottak, ám mindkettő megihlette a művészek fantáziáját, mondhatni különösképp az irodalom területén.
A megálló neve: Opéra
A metró-feljáróból ez a kép fogadja az érkezőt
A nevezetes Apolló-szobor lentről
A szoborcsoport kicsinyített mása
egy emeleti folyosón megtekinthető
Az épület homlokzatát kívül neves zeneszerzők mellszobrai díszítik. A főhelyen természetesen Wolfgang Amadeus Mozart található, akinek a II. Császárság a maga a sajátos módon szolgáltatott igazságot - Salierit ugyanis ezzel szemben eldugták egy emeleti folyosóra.
Mozart és...
...Salieri
Visszatérve az épülethez, jobbra egy elegánsan kialakított, modernizált, üvegfalú étterem és egy impozáns szuvenírbolt került kialakításra, balról pedig a Charles Garnier-nek állított emlékmű látható.
Garnier továbbra is őrzi a róla elnevezett, leghíresebb építményét
Amint belépünk - és túl esünk a rutinszerű biztonsági ellenőrzésen - egy igen ismerős előcsarnokban találjuk magunkat, amely egy lenyűgöző lépcsősorhoz vezet.
Vajon hol láttam ezt a körfolyosót?
Egy szerény belépő
És mindig nézz felfelé is!
Olyan, mintha hazaérkeznénk
De legalábbis jártam itt egy párszor... gondolatban
Belépőjegyem mindössze a földszintre és az első két emeletre szólt, így kimaradt a a "pince és a padlás", sőt, mivel éppen filmforgatás zajlott, a nézőtérre sem jutottam be, és meg kellett elégednem egy előtéri makettel.
Melyik is a bal 5-ös páholy?
A Chagall-ról is lemaradtam, de láthattam az eredeti mennyezet tervét.
Amikor az a csillár leszakadt, még így festett a plafon
Az épület folyosóit és termeit további mellszobrok díszítik, de a zeneszerzők mellett, itt drámaírók, költők, építészek, jelmez- és díszlettervezők, operaénekesek és balett-táncosok is helyet kaptak.
Ízléses kompozíció
Beaumarchais, aki nélkül nincs Figaró házassága,
és a francia forradalom is más lett volna
Egy lépcsőfordulóban pedig véletlenül
szembe találjuk magunkat Wagnerrel
A falakon mozaikok, festmények és stukkók sorakoznak az adott terem vagy folyosó hangulatához igazodva.
Allegorikus nő alak egy oldalteremben
- és egy jóval konkrétabb karakter: Carmen
Gallia
A császárság pompáját idézve...
...ahol még a mennyezet is lélegzetelállító
Egy szerény jelmezkiállítás is megtekinthetünk a szintek között haladva a Traviátától a Diótörőig, valamint pár díszletmakett.
Jelmezek: régi idők szemtanúi
Mozart: Szöktetés a szerájból
Bár az Opera könyvtára nyitva áll a látogatók előtt, meg kell elégednünk a vitrinekbe zárt könyvek és kották látványával.
Azért szívesen elbogarászna itt az ember
Ez nem Versailles, csak egy oldalfolyosó az Opéra Garnier-ban,
amely ízlés szerint bálteremként is alkalmazható:
le Grand Foyer
Ahol persze Garnier mester is helyet kapott
Emeleti erkélyfolyosó
