A jazzkorszakos úri fiú és a hajpróba után itt az ideje, hogy egy női figura is készüljön.
A választás nem egészen véletlenül a rokokóra esett - ez van, ha az ember túl sok Mozartot hallgat. A hölgy csinos kis piros lábbelit kapott enyhe sarokkal, a kézfejnél azonban egy másik megoldást választottam, ezúttal nem szemből, hanem oldalról ábrázoltam. Egy női arc megformázása azonban sokkal nehezebb, mint egy markáns férfié, ráadásul a hajzat miatt volt némi versenyfutás az idővel - a hosszú tincseket kellő sűrűségben elég gyorsan kellett beleilleszteni a fejbe, és közben az arc is folyton eldeformálódott, amit a végén helyre kellett igazítani. A feltornyozott frizuránál még így is kellett némi "póthajat" alkalmazni, ami lényegében láthatatlan.
Világos háttérrel
Majd ülve
