Rudolf Lipus

Bár a Kriegskunst kifejezést általában az I. világháborúval kapcsolatban szokás emlegetni, méltán nevezhetjük a postkriegskunst irányzat legkiemelkedőbb képviselőjének Rudolf Lipust, a III. Birodalom nemhivatalos, de közkedvelt grafikusát - aki egyben a német art deco kiemelkedő alakja is. Portét vagy fotót egyelőre nem találtam mesterünkről, de képein keresztül valamennyire talán megismerhetjük.

 A nemháborús műve közül talán az egyik legismertebb

egy kedélyes vonatutazást megörökítő akvarell...

...illetve a Német pályaudvar

Rudolf Lipus 1893-ban született Lipcsében, a kevésbé hálás utókor a náci időszak festő-grafikusaként tartja számon. A lipcsei művészeti akadémián végzett Alois Kolb tanítványaként - Kolb Beethoven portréját mindenképpen érdemes megnézni. Lipus az I. világháború alatt megnyerte egy háborús emlékmű tervezésére kiírt pályázatot. A háború után befejezte akadémiai tanulmányait és a lipcsei Illustrierten Zeitungnál helyezkedett el, mint porté- és tájképfestő. Később rendszeren látogatta a Német Művészetek Házát Münchenben.

Lipus által készített propaganda plakát

Ecsettel a háborúban: Graben 1944 - olaj és vászon

Kisinew bevétele és Robbanó töltés - szénrajz 

Nehéztüzérség állásba megy - szénrajz

A II. világháború alatt festőként, mint haditudósító járta a frontot, 1942-ben már hivatalosan is a propagandaminisztérium megbízásából dolgozott a Wehrmacht főparancsnokága számára. Számos akvarellt, grafikát és szénrajzot készített, melyek nem csupán Németországban, illetve a háborús kiadványokban, de más országban is hamar közismertté váltak. Munkái többek között nálunk is megjelentek a Magyar Futárban és képeslapmellékletként. 

 Gránátdobók 1943 - olaj és vászon

Ugyanez a Magyar Futár címlapján

1941 és 1944 között a Nagy Németország Kiállítás-sorozat keretein belül állították ki munkáit - hasonló kiállítás nálunk is volt 1943-ban. Nevét ott találjuk az 1944-es A német művészet és az SS című kiállítás művészei között is. 

Talán erre az alkalomra készült 

a Deportáltakat a Siemenshez visznek kényszermunkára című rajza 

1943, ami a háború kevésbé heroikus oldalába nyer bepillantást

A háború után könyvillusztrátorként dolgozott a Volk und Wissen Könnykiadónál, illetve különböző újságoknak készített grafikákat. 1961 halt meg szülővárosában.

Tolnai Világlapja

Háborús híradásom következő állomása a magyar Tolnai Világlapja. Ez a hetilap 1901 és 1944 között jelent meg. Bár borítóképei főként a háború alatt meglehetősen impozánsak tematikája igen vegyes, nem kifejezetten hadi újság, bár gyakran található benne egy-két cikk érdekes képanyaggal fűszerezve. Az újság ismeretterjesztő és szórakoztató írásokat is tartalmaz a friss politikai-katonai hírek mellett. A Tolnai Világlapja a kor legnépszerűbb kiadványának számított és viszonylag sok darab maradt fenn belőle. Az alapító, Tolnai Simon 1912-ben kiadót is alapított, amit 1941-ben a szerkesztőséggel együtt elkoboztak tőle. A Gestapo deportálta és 1944-ben a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg.

Az utókor számára egyedülálló történelmi dokumentum ez az újság és vitathatatlan érdeme a színes címlap - ez igen modern megoldásnak számított, bár a Magyar Szárnyak címlapján használtak olykor háttérszínt, de a képek fekete-fehérek voltak, és akkoriban a német újságok közül is csak a Signalban voltak színes képek.

A címlapon Horthy mellett a magyar bakák is helyet kapnak...

...és olykor még tengelyhatalmi szövetségeseink

Manapság ritkán látott képek a magyar páncélosokról és a háború hőseiről

Hírek a világból, német katonák a szélrózsa minden irányában

Persze a Führer sem maradhat ki.

De kivel beszélget, csak nem a repülőász Gallanddal?

Az elmaradhatatlan hirdetések!

A háború abszurditása: egy oldalon púder és gázálarc

Képregényes szappanreklám

Kultúra avagy szépirodalom, színház és mozi:

nemzetünk színóriásai

 És ha már kultúra, íme néhány könyvajánló szép hadi témában!

Szédületes siker földön és a légvédelemben!

Végül egy kis humor: epizódok egy szalmaözvegy életéből

Ajánlott link:
https://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/TolnaiVilaglapja/

Signal - a keleti front 1941-42

Életképek a keleti frontról 1941-42 telén, ahogyan a Signal tudósítói tálalták a háborút. Mindamellett, hogy irányított fogalmazásról van szó, a képek érdekes adalékul szolgálnak a frontéletről.

Barakkélet No 01: Otthon, édes otthon!

Míg néhányan levelet írnak szeretteiknek, 

mások az otthoni hírekben merülnek el. 

Vajon mit olvas a bajtárs? - talán a Völkische Beobachtert - 

Barakkélet No 2: Hadseregünk nyilván hatékonyabb lett volna,

ha a kommunikáció mindig ilyen gördülékeny

és bármikor előkaphattak volna katonáink némi fehér kenyeret és szalonnát,

hogy katonákat vágjanak maguknak.

Barakkélet No 3: De mit ér a háború szórakozás nélkül?

Egy kedélyes kártyaparti teszi izgalmassá az unalmas estéket.

Hoppá! Az ott bizony magyar kártya! - más néven Tell-kártya -

 A tiszti "kaszinóban" eközben már forr a teavíz a szamovárban

 - a front mindkét oldalán

A Führer gondoskodik fiairól:

 enni- és innivaló, meg egy kis füstölni való is akad

Mínuszban is lehet nagymosást csinálni, sőt, ruhát "szárítani" is,

bár kétséges, mennyire tesz jót a szövetnek.

Speciális hótaposó az orosz télre tervezve.

 - plázacicák, irigykedjetek, ez ám a holdjáró! -

A kép tanulsága szerint -35 fokban is vidám a hangulat a német vonalak mögött,

persze csak akkor, ha ég a tábortűz.

Végül: üdvözlet a Mausertől, 

 géppuskával kombinált írógép hazai feltalálójától!